Matiuţ, Ioan: déjà vu (déjà vu in Hungarian)
déjà vu (Romanian)1 chiar dacă undeva mai plouă şi universul se descompune lent ca un cadavru neidentificat
sigur până la capăt mai sunt şi alte păreri
2 ceva se sune prea încet sau nu se spune deloc ceva ia uneori forme ciudate apoi devine nu neapărat
3 spre punctul de care îmi sprijin propriul ochi se duce şi întreaga lume pe drumul presărat cu stâlpi de sare acolo unde se vinde viaţă pe zei
4 atârnă un perete într-un cui o oglindă se priveşte în mine nu ştiu de ce nu mai pot să mint stau şi văd cerul cum trece prin păsări mereu înspre altceva
5 a vedea înăuntru sau a scutura cerul de stele pământul de oameni oamenii de pământ
6 motto: cine se poate cunoaşte mai bine decât un orb? (Socrate)
nimic nu e mai trist decât a-ţi vedea propriul ochi a vedea înăuntrul privirii tale a-ţi goli până şi ochiul de vedere a murii şi a te naşte până nu mai eşti decât umbra lucrurilor şi apoi a te pipăii ca un orb
7 stau la geam şi privesc marea valuri se sinucid la ţărm o corabie se leagănă aievea iar vântul încearcă să şteargă păsările de pe cer
la noapte s-ar putea să mă ascund în visele tale
|
déjà vu (Hungarian)1 még ha esik is valahol az eső és az univerzum lassan bomlik le mint egy azonosítatlan holttest
a végén bizonyosan más vélemények is lesznek
2 valami elhangzik egész halkan vagy nem mondanak semmit valami különös formát ölt néha aztán átváltozik nem feltétlenül
3 a támpont amelybe kapaszkodom szemeimmel eltűnik és vele az egész világ sópillérekkel kirakott úton ott ahol istenségért árulják az életet
4 szegen csüng a fal bennem nézi magát a tükör nem tudom miért nem tudok hazudni már állok és nézem az eget ahogy madarak közt vonul mindig más felé
5 meglátni a mélységet vagy lerázni a csillagokat az égről az embereket a földről a földet az emberekről
6 mottó: ki ismerheti jobban önmagát, mint a vak? (Szókratész)
semmi nem szomorúbb annál mint amikor meglátod saját szemedet pillantásod mélységét fürkészed kitörlöd szemedből a nézést is meghalsz és születsz amíg nem marad belőled csak a tárgyak árnyéka s aztán tapogatózol mint a vak
7 ülök az ablaknál és a tengert nézem partján öngyilkos hullámok hajó ringatózik a valóságban a szél pedig törölni szeretné az égi madarakat
ma éjjel tán álmaidba rejtőzöm
|
