Minulescu, Ion: A várva vártnak (Multasteptatei in Hungarian)

De când te-aştept!...
Sunt ani...
Şi anii, ce lungi îţi par când n-ai cu cine
S-asculţi ciudatele romanţe ce plâng viorile-n surdine...
Şi violetele apusuri ce triste-ţi par când n-ai cui spune
Ce-nfiorări plutesc în zare
Şi-n plânsul celor patru strune!...

. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . .

Te-am aşteptat la-ncrucişarea potecilor pe care-alt'dată
Multaşteptatele amante soseau grăbite să-şi sărute
Amanţii,
Ce-aşteptau în umbră, tăcuţi ca nişte statui mute...
Şi câte primăveri, de-a rândul, castanii roşii nu-mi vestiră
Că nimeni n-a trecut pe-acolo
Şi-n zare nimeni nu s-arată!...

Te-am aşteptat pe ţărmul mării -
Pe ţărmul nalt ca şi terasa
Castelului regesc, pe care un prinţ şi-ar aştepta mireasa...
Dar valurile, ştiutoare de soarta celor ce porniră
Spre ţărmul unde stam de strajă,
Când le-ntrebai ce ştiu de tine,
Îmi spuseră c-aştept zadarnic...
Şi azi viorile-n surdine...
Ce-mi plâng ciudatele romanţe
Mai trist de cum le plânse ieri,
Par lacrimi picurate-n cupa netălmăcitelor dureri...

Mióta várlak!
Évek óta…
S az évek milyen hosszúnak tűnnek, ha nincs kivel
hallgatnod a gyönyörű románcot, amit a hegedűk sírnak el…
Ibolyaszín naplementék, szomorúak, mondanád, de kinek, hiába,
s milyen borzongatóan ébred a hajnal
e négy hegedűhúr zokogásában!…
……………………………………….

Jártam az ösvények találkozásánál, ahol máskor is vártalak,
s a várva várt kedves sietve érkezett, csókolóztunk mi
boldog szeretők.
Micsoda  várakozás ott a fák alatt, titokban, némán…
S hány tavasz múlt el azóta, most piros gesztenyevirág susogja
nem vitt ma arra senkinek az útja, 
nem hozott a hajnal senkit hozzám!...

 
Vártalak a tengerparton is
jártam meredekét, szép teraszát,
régi kastélyok regélnek arról, egy herceg idevárta menyasszonyát…
Sorsukról többet a hullámok tudnak, innen indultak útnak
a meredek part felé, ahol engem is láttak,
s ha kérdeznék mit tudok rólad
azt mondhatnám, örökké várlak…

 
A hegedűk ma olyan halkan…
Megríkat a gyönyörű románc,
sírnak a húrok egyre jobban,
kupámba pár könnycsepp csurran, elmondhatatlan bánatomban.