Simetrie (Romanian)
Mergeam
aşa, Când deodată în faţa mea, S-au desfăcut doua drumuri : Unul la dreapta, Şi altul la stânga, După toate regulile simetriei. Am stat, Am făcut ochii mici, Mi-am ţuguiat buzele, Am tuşit, Şi-am luat-o pe cel din dreapta (Exact cel care nu trebuia, După cum s-a dovedit după aceea). Am mers pe el cum am mers, De prisos să mai dau amănunte. Şi după aceea în faţa mea s-au căscat două Prăpăstii : Una la dreapta Alta la stanga. M-am aruncat în cea din stânga, Fără măcar să clipesc, fără măcar să-mi fac vânt, Grămada cu mine în cea din stânga, Care, vai, nu era cea căptuşită cu puf! Târâş, m-am urnit mai departe. M-am târât ce m-am târât, Şi deodată în faţa mea S-au deschis larg două drumuri. "V-arăt eu vouă !" - mi-am zis - Şi-am apucat-o tot pe cel din stânga, În vrăjmăşie. Greşit, foarte greşit, cel din dreapta era Adevăratul, adevăratul, marele drum, cică. Şi la prima răscruce M-am dăruit cu toata fiinţa Celui din dreapta. Tot aşa, Celălalt trebuia acum, celălalt... Acum merindea îmi e pe sfârşite, Toiagul din mână mi-a-mbătrânit, Nu mai dau din el muguri, Să stau la umbra lor Când m-apucă disperarea. Ciolanele mi s-au tocit de pietre, Scârţâie şi mârâie împotrivă-mi, C-am ţinut-o tot într-o greşeala... Şi iată în faţa mea iar se cască Două ceruri : Unul în dreapta. Altul la stânga. Source of the quotation | http://colecizj.easyvserver.com |
|
Szimmetria (Hungarian)
Csak úgy mentem, mikor hirtelen két különböző út jelent meg előttem: egyik jobbra fordult, bal felé a másik, a szimetria törvénye szerint.
Vártam, szememmel hunyorítva, csücsörítve számmal, köhintettem egyet, és elindultam jobbra. (Mint később kiderült, épp a rossz irányba.)
Mentem, ahogy mentem - a részletek teljesen fölöslegesek. Aztán két tátongó szakadék jelent meg előttem: egyik jobbra fordult, a másik balra. Gondolkodás nélkül, lazán, a baloldaliba vetettem magam és vittem magammal mindent, de sajna, ez nem volt pehellyel bélelt! Kúszva indultam tovább. Kúsztam amíg kúsztam, míg egyszercsak két út szélesedett előttem. "Majd megmutatom én!" - mondtam magamnak - és megintcsak bal fele indultam, azért is. Nagyon rossz választás volt, a jobb oldali lett volna az igazi, az úgynevezett Nagy Út. Az első kereszteződésnél egész lényemet átadtam a jobb oldalinak. Ámde ugyanúgy, a másik lett volna a jó, megint a másik... Most élelmem fogytán, kezemben megvénült a bot, nem nőnek rajta új hajtások, árnyékukban már nem pihenhetek ha rám tör a kétségbeesés. Csontjaim elkoptak a köveken, nyikorognak és morgolódnak, hogy egész utam egy nagy-nagy tévedés volt...
És ím, most megint két ég tátong előttem: egyik jobbra hív. A másik balra.
|