Vinea, Ion: Tél (Iarnă in Hungarian)

Sat rusesc în Basarabia

eşti uitat, decînd lumea-ntre troiene

iarna îţi face coastele albe

lîngă colibele tale îngrozite

cînd ară crivătul năspustit

peste cîmpiile răscolite.

Mujicii trec cu vreascuri şi tîrlii

fără grabá;

gerul le-a pus fire de sare în barbă;

demult pe-aici n-a mai sosit o veste;

şi femeile duc copii

la sihastrul care vindecă bolnavii

şi taie copaci de cărbune şi argint

în schitul de la vreo zece verste.

Toata lumea se închină aci.

Noaptea stele ard umilite

lingă opaiţele ce fumege sub grînzi

şi lîngă icoanele înegrite

cînd printre vite oamenii dorm.

Şi lupii urlă tăcerea stepelor

sat în care întîrzie minuni

şi beţivi cu pletele crescute

care-ţi vestese de-un nou Mîntuitor.

Şi toată lumea se închină aci.

Orosz falu Besszarábiában,

kezdettől a hóbuckák közt elfeledten állsz;

A tél fehér kastélyokat épít

szorongó viskói mellé,

mikor a zord szélviharok nekiesnek

szántani a tépett mezőkön.

A muzsikok száraz galyakkal, vesszőikkel

bandukolnak;

szakállukba sószálakat hintett a fagy:

ide régóta semmi hír nem érkezett;

gyermekeiket a nők

a szerzeteshez viszik, ki beteget gyógyít

s ezüst fát meg szénfát hasít

tíz versztnyire a kolostorban.

Imádkozik itt az egész világ.

Éjjel alázatosan égnek a csillagok,

a gerendák alatt füstölgő mécsesek mellett

s a megfeketedett szentképek mellett,

amikor az állatok közt elaludtak már az emberek.

S a farkasok nyínak a puszták hallgatásában,

falu, amelyben csodák késnek

s a nyiratlan fürtű részegek

hirdetnek néked új üdvözítőt.

Imádkozik itt az egész világ.