Baratinszkij, Jevgenyij Abramovics (Евгений Абрамович Баратынский ) (1800–1844) Works Bibliography   en hu ru

Biography

Tambovi kormányzóságbéli családi birtok, 1800. febr. 19., - Nápoly, 1844. júl. 11.
Apja sokáig I. Pál cár támogatását élvezi, fényes karriert fut be.
Jómódú nemesi családból származik, szüleit szereti, kellemes gyermekkori élményeket említ meg verseiben. Házitanítók nevelik. 10 évesen elveszíti apját. Az ő és hat testvérének felnevelésének összes gondja édesanyjára hárul, aki, mint mindig, talpraesetten és okosan tereli életüket. Rokoni segítséggel elintézi, hogy fia a biztos jövőt jelentő katonai pályára léphessen, kadétiskolába kerülhessen. Ifjúkorát Baratinszkij így a hadseregben tölti. Anyjának írt számtalan leveléből már ekkor világosan megmutatkozik a költészet iránti erős vonzódása. A hadseregből azonban egy botlása miatt kizárják; letartóztatják, mindennemű állami és katonai szolgálattól eltiltják. Nagyon nehezen, s csak közlegénynek kerülhet vissza (más megoldásra esélye sincs, hiszen társadalmi helyzete lehetetlenné vált, s I. Sándor cár nem bocsátott meg), a szégyen és a bűntudat egész, rövid életében gyötri. Hét év finnországi szolgálat után kap ismét tiszti rangot. (Bár sokan Puskin déli száműzetéséhez hasonlítják ezt az időszakot, a valóságban Baratinszkijnak nem volt rossz dolga Finnországban: egy rokona volt a parancsnoka, akit második atyjának tekint, rengeteg kiváltságot élvez, például civilben járhat, rengetegszer utazhat Pétervárra. Pétervár pozitív szerepet játszik életében, ott találkozik Puskinnal is, és ott erősödik meg benne költészet iránti elhivatottsága, ott ismerkedik meg a dekabrista eszmékkel.) A dekabrista felkelés bukásával minden reménye szertefoszlik, soha el nem múló bánat kezdi gyötörni. Ezután megválik a hadseregtől, Moszkvában telepedik le (1825). Verseiben siratja társait. A cenzúra erős, vigyáznia kell. Nem akarja elhagyni ekkor már nagyon beteg anyját. 1826-ban megnősül.
1843-ban hosszabb külföldi utat tesz Francia-, majd Olaszországban, ott éri utol a halál, teljesen váratlanul. Tele volt tervekkel. Pétervárott temetik el, a temetésén családtagjain kívül csak Vjazemszkij, Odojevszkij, Pletnyev, Szologub vesz részt. A többi híres kortárs (például Turgenyev) távol marad, miként a folyóiratok sem képviseltetik magukat.
Romantikus költő, a második romantikus költőnemzedék, Puskin és Tyutcsev kortársa, a puskini korszak utolsó nagy képviselője. Életérzésében romantikus, egyetemességre törekvésében, formakultúrájában viszont erős a klasszicista hatás. Az elmúlás, a halál gondolata mindvégig erősen foglalkoztatja és jelen van költészetében (Mogila/A sír, Szmerty/Halál c. versek).
Archaikus szóhasználata, a racionalizmushoz való vonzódása is klasszicista műveltségre vall. A bölcselkedő, elégikus hangnem, szerelmi lírájában a csendes lemondás jellemzi. Alapélménye a magány és a kétségbeesés. Puskin korai poémáitól céltudatosan eltérő, egyszerű, hétköznapi történeteinek mozgatója a „démonikus”, „végzetes” nő. A dekabrista felkelés bukását követően a nemesi fiatalság csalódottságát fejezi ki. Költészetének nagyságában azonban mindezeken túlmutató értékek is szerepet játszanak: erkölcsi ereje, férfiassága.
Nagyban hatott a szimbolistákra és Zabolockijra is.

Fordítói: Lothár László, Csoóri Sándor