Ahmatova, Anna Andrejevna: Не будем пить из одного стакана...

Не будем пить из одного стакана

Ни воду мы, ни сладкое вино,

Не поцелуемся мы утром рано,

А ввечеру не поглядим в окно.

Ты дышишь солнцем, я дышу луною,

Но живы мы любовию одною.

Со мной всегда мой верный, нежный друг,

С тобой твоя веселая подруга.

Но мне понятен серых глаз испуг,

И ты виновник моего недуга.

Коротких мы не учащаем встреч.

Так наш покой нам суждено беречь.

Лишь голос твой поет в моих стихах,

В твоих стихах мое дыханье веет.

О, есть костре, которого не смеет

Коснуться ни забвение, ни страх.

И если б знал ты, как сейчас мне любы

Твои сухие, розовые губы!

1913

A közös poharat - azt is feledd el:

nem iszunk már belőle bort, vizet,

nem csókoljuk meg egymást kora reggel,

nem ér az ablakban a szürkület.

Téged a napláng - a hold éltet engem,

de egybefonva tart, egy szerelemben.

Szelíd, hű társam ittmarad velem,

s már neked is van könnyű kedvű társad.

De tudom, mért riadt a szürke szem,

ha beteg vagyok - éretted, utánad.

Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk -

őrizgetjük nyugalmas életünk.

De verseim hangoddal telve még,

s a tieid az én lélegzetemmel.

Van tűz, amelyet eloltani nem mer

felejtés, félelem se: égten ég.

Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,

rózsaszín, száraz ajkad vonalára!