This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: A mulandóság bánata (Тоска мимолетности in Hungarian)

Portre of Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics

Тоска мимолетности (Russian)

Бесследно канул день. Желтея, на балкон

Глядит туманный диск луны, еще бестенной,

И в безнадежности распахнутых окон,

Уже незрячие, тоскливо-белы стены.

 

Сейчас наступит ночь. Так черны облака...

Мне жаль последнего вечернего мгновенья:

Там все, что прожито,- желанье и тоска,

Там все, что близится,- унылость и забвенье.

 

Здесь вечер как мечта: и робок и летуч,

Но сердцу, где ни струн, ни слез, ни ароматов,

И где разорвано и слито столько туч...

Он как-то ближе розовых закатов.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://annenskiy.ouc.ru/toska-mimoletnosti.html

A mulandóság bánata (Hungarian)

Már elmerült a nap. A balkonra tekint

A sárga hold ködös, még árnyatlan korongja,

S hiába fénylenek kitárt ablakaink,

A sápadt bú a vak falakat már bevonta.

 

Mindjárt leszáll az éj. A mennyeken ború...

A szívem fáj ezért a végső esti percért:

Mert benne él, mi volt - a vágyódás, a bú,

És benne már, mi jő - a csüggedő felejtés.

 

Itt álom lett az est: félénk, de röpke is,

Ám szívednek, ahol se húr, se könny, se illat,

S hol széthullt s összefolyt a felhők ezre is,

Már sokkal kedvesebb, mint alkony rózsapírja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

minimap