Belij, Andrej: Anyámnak (Матери in Hungarian)
Матери (Russian)Я вышел из бедной могилы. Никто меня не встречал — Никто: только кустик хилый Облетевшей веткой кивал.
Я сел на могильный камень... Куда мне теперь идти? Куда свой потухший пламень — Потухший пламень... — нести.
Собрала их ко мне — могила. Забыли все с того дня. И та, что — быть может — любила, Не узнает теперь меня.
Испугаю их темью впадин; Постучусь — они дверь замкнут. А здесь — от дождя и градин Не укроет истлевший лоскут.
Нет. — Спрячусь под душные плиты. Могила, родная мать, Ты одна венком разбитым Не устанешь над сыном вздыхать.
|
Anyámnak (Hungarian)Kiléptem szegényes síromból. Nem várt előtte senki sem. Senki: csupán egy lombjafosztott, Hitvány bokor bókolt nekem.
Leültem hát a kriptalapra... Hová megyek, mi lesz velem? Tüzem kihamvadt... felragadva Hunyt lángomat - hová vigyem?
Azóta rég elfeledett már Mind, aki állt a sír felett. És az a nő, ki szeretett tán, Most föl sem ismer engemet.
Szemüreg-éjem oly riasztó, Lakába senki sem bocsát. Itt meg nem óvnak vad vihartól A rongyos, foszladó ruhák.
Nem. - Hát kriptámba visszabújtam... Sír, drága, jó anyám te vagy, Te, aki széttört koszorúddal, Siratod mindegyre fiad.
1907. január, Párizs
|