Brjuszov, Valerij Jakovlevics: Tavasz (Весна in Hungarian)
Весна (Russian)Белая роза дышала на тонком стебле. Девушка вензель чертила на зимнем стекле.
Голуби реяли смутно сквозь призрачный снег. Грезы томили все утро предчувствием нег.
Девушка долго и долго ждала у окна. Где-то за морем тогда расцветала весна.
Вечер настал, и земное утешилось сном. Девушка плакала ночью в тиши,- но о ком?
Белая роза увяла без слез в эту ночь. Голуби утром мелькнули - и кинулись прочь.
|
Tavasz (Hungarian)Hószinü rózsa alélt-pihegett odakinn. Két betü-karc a leány jeges ablakain.
Gerle-raj, álmok hópiheforgatagán. Már korareggel a vágy íze is halovány.
Ablaka mellett várt a leány - valahol Tengeren át a tavasz lebegett, kibomolt.
S este a földi világ elaludt, hazatért. Éj, csupa csend: s a leány zokogott - de kiért?
A rózsa ez éjen alélva lehullt odakünt, Reggel a gerlecsapat vakított - s tovatűnt.
|