Brjuszov, Valerij Jakovlevics: Умер великий Пан

Она в густой траве запряталась ничком,

Еще полна любви, уже полна стыдом.

Ей слышен трубный звук: то император пленный

Выносит варварам регалии Равенны;

Ей слышен чей-то стон,- как будто плачет лес,

То голоса ли нимф, то голос ли небес;

Но внемлют вместе с ней безмолвные поляны:

Богиня умерла, нет более Дианы!

Arccal lebukva hullt a sűrű fűbe le,

Még szerelemmel és már szégyennel tele.

A csendbe kürt rivall: a császár foglyul ejtve

Ravenna kincseit most nyújtja át remegve;

Nyöszörgést hall - mi az, az erőd sír talán,

A nimfák hangja szól, vagy égzengés? De lám,

A hallgatag mezők csak lesnek - mindhiába!

Az istennő halott, már nincs többé Diána!