This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Brodszkij, Joszif Alekszandrovics: Elégia (Элегиа in Hungarian)

Portre of Brodszkij, Joszif Alekszandrovics
Portre of Baka István

Back to the translator

Элегиа (Russian)


Подруга милая, кабак все тот же,
все та же дрянь красуется на стенах,
Все те же цены. Лучше ли вино?
Не думаю; не лучше и не хуже.
Прогресса нет, и хорошо, что нет.

Пилот почтовой линии, один,
как падший ангел, глушит водку. Скрипки
eще по старой памяти волнуют
мое воображение. В окне
маячат белые, как девство, крыши,
и колокол гудит. Уже темно.

Зачем лгала ты? И зачем мой слух
уже не отличает лжи от правды,
а требует каких-то новых слов,
неведомых тебе – глухих, чужих,
но быть произнесенными могущих,
как прежде, только голосов твоим.

1968



Elégia (Hungarian)


Drága barátnőm, ugyanaz a kocsma.
Ugyanazok a giccsek a falon,
ugyanazok az árak. Tán a bor jobb?
Nem hiszem; az se lett se jobb, se rosszabb.
Fejlődés nincs, de éppen ez a jó.

A postajárat pilótája, mint egy
bukott angyal, vodkát vedel magában.
Múltat idézőn megindítanak
a hegedűk. Az ablakon tetők
derengenek be szüzesség-fehéren.
Harangok zúgnak. Besötétedett.

Miért hazudtál? És fülem miért nem
különbözteti már meg az igaztól
a hazugságot? Új szavakra vágyom,
miket te nem tudsz - tompa, idegen
szavakra, ám azokra is csak a
te fénylő hangodon, mint azelőtt.


PublisherEurópa Könyvkiadó
Source of the quotationPost aetatem nostrum VERSEK

minimap