Bunyin, Ivan Alekszejevics: Nincs már madár (Не видно птиц in Hungarian)

Не видно птиц. Покорно чахнет

Лес, опустевший и больной.

Грибы сошли, но крепко пахнет

В оврагах сыростью грибной.

Глушь стала ниже и светлее,

В кустах свалялася трава,

И, под дождем осенним тлея,

Чернеет темная листва.

А в поле ветер. День холодный

Угрюм и свеж - и целый день

Скитаюсь я в степи свободной,

Вдали от сел и деревень.

И, убаюкан шагом конным,

С отрадной грустью внемлю я,

Как ветер звоном однотонным

Гудит-поет в стволы ружья.

Nincs már madár. Megadva ejti

a sorvadt erdő levelét.

Eltűnt a gomba is, de rejti

mohos szagát a szakadék.

Zsugorodik a sűrű egyre.

Cserésben dőlt fű, gyér bozont.

Őszi esőktől feketedve

sötéten mállik szét a lomb.

A mezőn szél. Hideg, mogorva

idő - s én egész napon át

járok a pusztákon bolyongva,

messze hagyok falut, tanyát.

A ló léptétől ringatózva

vigaszos bánat gyűl körém,

míg egyhangún zúg-búg a nóta

kétágú fegyverem csövén.