Cvetajeva, Marina: Аhmatovának 10. „A drótsövény mögül, hol hullámzik a zab…” (Ахматовой 10. «У тонкой проволоки над волной овсов…» in Hungarian)
Ахматовой 10. «У тонкой проволоки над волной овсов…» (Russian)У тонкой проволоки над волной овсов Сегодня голос – как тысяча голосов!
И бубенцы проезжие – свят, свят, свят – Не тем же ль голосом, Господи, говорят.
Стою и слушаю и растираю колос, И тёмным куполом меня замыкает – голос.
Не этих ивовых плавающих ветвей Касаюсь истово, – а руки твоей.
Для всех, в томленьи славящих твой подъезд, – Земная женщина, мне же – небесный крест!
Тебе одной ночами кладу поклоны, И все́ твоими очами глядят иконы!
1 июля 1916
|
Аhmatovának 10. „A drótsövény mögül, hol hullámzik a zab…” (Hungarian)A drótsövény mögül, hol hullámzik a zab, hang zendül - mintha tán ezer hang szólana!
S az átfutó kocsicsengettyűk - szent! szent! szent! -, Uram, tán nem ezen a hangon zengenek?
Megállok s hallgatom, kalászt morzsolgatok - engem e hang sötét kupolába csukott.
Ájtatosan nem a fűzághoz ér kezem, érintésemmel én - kezedhez érkezem!
Asszony vagy, földi - bár megáldják jötttödet - mindenkinek, de nékem égből jött kereszt.
Előtted bókolok hát minden éjszakán, s minden ikon a te szemeddel néz reám!
1916. július 1.
|