Dementyev, Andrej: Magány (Oдиночество in Hungarian)

Самое страшное на свете состояние —
Одиночество,
Самое длинное на свете расстояние —
Что, одолеть не хочется,

Самые злые на свете слова —
«Я не люблю тебя»,
Самое страшное, если ложь права,
А надежда равна нулю.

Самое трудное —
Это ожидание конца любви,
Ты ушел, как улыбка с лица,
А сердце считает шаги твои.

И все-таки, я хочу самого страшного,
Самого неистового хочу.
Пусть мне будет беда вчерашняя,
И счастье завтрашнее по плечу,

Я хочу и болей, и радостей.
Я хочу свою жизнь прожить
Не в пол сердца, не труся,
Не крадучись.

Я хочу ее полной мерою:
В руки, сердце, глаза и сны.
Всю — с надеждою и изменою,
Всю — от крика до тишины!

A legrosszabb érzés–
A magány
A leghosszabb érzés–
Ha őt elfelejteni akarnám,

A legrosszabb szavak–
“Én nem szeretlek már”
A legrosszabb, ha a hazugság már igazság,
Hisz ekkor remény sincs már.

A legnehezebb -
Várni a szerelem végét,
mint arcról a mosoly - eltűnik
és szívedet sokáig égeti még.

Én viszont a legrosszabbat akarom
A legvadabbat kívánom
Térjenek vissza a tegnapi gondok,
Ne pedig a mostaniak legyenek a vállamon.

Fájdalmat is és boldogságot is akarok,
Élni a saját életemet,
Nem fél szívvel, nem gyávaként,
Megtartva önérzetemet.

Én még mindig őt akarom!
Kezeit, szívét, szemeit és álmait,
Mindenét - ami az enyém volt.
Mindenét - ami a miénk volt...