Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés (Görög Imre – G. Beke Margit) (Преступление и наказание in Hungarian)
Преступление и наказание (Russian)Эпилог 1
Сибирь. Нa берегу широкой, пустынной реки стоит город, один из административных
центров России; в городе крепость, в крепости острог. В остроге уже девять месяцев
заключен ссыльнокаторжный второго разряда, Родион Раскольников. Со дня преступления
его прошло почти полтора года.
|
Bűn és bűnhődés (Görög Imre – G. Beke Margit) (Hungarian) Szibéria. Széles pusztai folyó partján fekszik a város, az orosz közigazgatás
egyik központja. A városban erődítés, az erődítésben fegyház.* Ebben a fegyházban
raboskodik már kilenc hónapja Rogyion Raszkolnyikov, másodosztályú száműzött-fegyenc.
A gyilkosság napja óta csaknem másfél év telt el.
Bűnpörének tárgyalása minden különösebb nehézség nélkül folyt le. A vádlott szilárdan, szabatosan és világosan megismételte beismerő vallomását, nem zavarta össze a körülményeket, nem is próbálta azokat a maga javára enyhíteni, nem ferdítette el a tényeket, és nem feledkezett meg a legapróbb részletről sem. Pontosan elmondta, hogyan történt a gyilkosság, megmagyarázta az öregasszony kezében talált „zálogtárgy" (a vaslemezzel összekötözött falapocska) titkát; elmondta, hogyan vette ki a zsebéből a kulcsokat, le is írta a kulcsokat; elmondta, milyen volt a ládika, és mivel volt teletömve, sőt elsorolt néhányat egyenként az ott levő tárgyak közül. Megmagyarázta Lizaveta meggyilkolásának rejtélyét, aztán elmondta, hogyan jött oda, hogy dörömbölt az ajtón Koch és kicsivel később a diák; elismételte mind, amit egymással beszéltek, elmondta, hogy szaladt le ő, a gyilkos, a lépcsőn, futtában hallotta Mikolka és Mityka ordítozását, aztán elbújt az üres lakásban, és onnan hazament. Vallomása befejezéséül megmutatta a követ a Voznyeszenszkij úti hátsó udvaron, a kapu mellett, és a kő alatt meg is találták a tárgyakat és az erszényt. Így hát fény derült az ügyre. A nyomozók és a bíró nagyon furcsállották, hogy az erszényt meg az értéktárgyakat a kő alá dugta, semmit se használt fel, és ami ennél is különösebb - nemcsak hogy nem emlékszik pontosan a tárgyakra, amelyeket ő maga rabolt, de a számukban is téved. Az a különös állítása, hogy az erszényt ki se nyitotta, és nem tudta, mennyi pénz van benne - hihetetlennek tetszett. (Mint kiderült, háromszáztizenhét rubel és három húszkopejkás volt az erszényben, és a legfelül levő bankjegyek - éppen a legnagyobb értékűek - erősen meg is rongálódtak a kő alatti hosszas fekvésben.) Sokáig bajlódtak a kérdéssel, hogy mért hazudik a vádlott ebben az egyben, holott minden mást önként és teljes őszinteséggel beismert? Végül aztán egyesek (elsősorban a lélektani szakértők) azt a lehetőséget is elfogadták, hogy talán csakugyan bele sem nézett az erszénybe, úgy ásta el a kő alá, nem tudta, mennyi pénz van benne. Viszont éppen ebből következtették, hogy a bűntettet is valamilyen időleges elmezavarban kellett elkövetnie, gyilkolási és rablási kényszerképzetek hatása alatt, minden további cél és számítás nélkül. Ezt a felfogást támogatta az időleges elmezavar divatos, új elmélete, amelyet olyan sűrűn próbálnak ma alkalmazni egyes bűnözők javára. Azonkívül több tanú - Zoszimov, az orvosa, néhány egyetemi diáktársa, háziasszonya és a cselédlány - hitelesen bizonyította, hogy Raszkolnyikon már hosszabb idő óta búskomor volt. Mindez nagymértékben hozzájárult a felfogáshoz, hogy a vádlott nem sorolható a közönséges gyilkosok, rablók, zsiványok közé, itt másról van szó. E vélemény képviselőinek nagy bosszúságára, maga a vádlott úgyszólván nem is próbált védekezni. Mikor feltették neki a döntő kérdést: mi bírta arra, hogy embert öljön, mért követett el rablást? - világosan és nyers egyenességgel kijelentette, hogy képtelen helyzete, nyomorúsága, tehetetlensége volt az indítóok, legalább háromezer rubelt akart szerezni, hogy első lépéseit biztosíthassa, pályáján elindulhasson, és remélte, hogy áldozatánál annyit mindenesetre talál. Gyilkosságra azért szánta magát, mert gyenge jellem és könnyelmű, ezenkívül állandóan ingerelte a sok nélkülözés és balsiker. Arra a kérdésre, hogy mi késztette önkéntes vallomásra, habozás nélkül felelt: a töredelmes megbánás. Szinte túlságosan egyszerű volt az eset. . . De az ítélet mégis enyhébben hangzott, mint ilyen bűncselekménynél várható volt, talán éppen azért, mert a bűnös nemcsak hogy nem mentegette tettét, de mintha még súlyosbítani igyekezett volna. A bíróság figyelembe vett minden sajátos és kivételes körülményt. Hogy a bűnös nagy nyomorban élt, és beteg volt a tett elkövetése előtt, ahhoz semmi kétség nem fért. Hogy a rablott értékeket nem hasznosította, azt egyrészt felébredt lelkiismeretével magyarázták, másrészt avval, hogy elmeállapota nem volt egészen normális a bűntett elkövetésekor. Ezt az utóbbi felvetést a második, véletlen gyilkosság körülményei is támogatták: valaki megöl két embert, és elfelejti, hogy az ajtó nyitva maradt! Végül javára írták azt is, hogy önként jelentkezett és vallott, mégpedig éppen akkor, amikor a hibás eszű szektárius (Mikolaj) hamis önvádjával úgy összezavarta az egész ügyet, és az igazi bűnös ellen nemcsak világos bizonyíték nem volt, de úgyszólván még gyanúok sem (Porfirij tökéletesen állta a szavát) - mindez, végeredményben a bűnös sorsának enyhítésére vezetett. Azonkívül felmerültek még más, a vádlottra nézve igen kedvező mozzanatok is: Razumihin volt egyetemi hallgatónak sikerült feltárnia és bizonyítékokkal igazolnia a tényt, hogy a vádlott, még egyetemi hallgató korában, kevéske pénzéből támogatta egy szegény, tüdőbeteg társát, sőt, úgyszólván ő tartotta el fél esztendeig. És mikor ez a diáktársa meghalt, gondoskodott annak öreg, rokkant édesapjáról (akit a fia tartott el, és már tizenhárom éves kora óta a maga keresetéből segített). Raszkolnyikon kórházban helyezte el az öregembert, és mikor meghalt, ő temettette eI. Ezek az információk is kedvezően hatottak a bíróságra. A vádlott háziasszonya, néhai jegyesének anyja, özvegy Zarnyicinné tanúságával bizonyította, hogy amikor még a régi helyükön, a Pjaty Uglovon laktak, Raszkolnyikon egy éjjeli tűzeset alkalmával két kisgyermeket mentett ki az égő lakásból, és eközben maga is égési sebeket szenvedett. Alaposan utánajártak, és több tanú elég hitelesen igazolta ezt. Egyszóval- tekintettel az önkéntes vallomásra és az enyhítő körülményekre, a vádlottat mindössze nyolcévi másodosztályú kényszermunkára ítélték. Raszkolnyikov édesanyja már a bűnpör első napjaiban megbetegedett. Dunya és Razumihin módot találtak arra, hogy elvigyék a fővárosból a pör egész idejére. Razumihin egy eléggé közel eső városkát szemelt ki a vasútvonal mentén, hogy ő maga állandóan figyelhesse a tárgyalás minden fordulatát, és amellett minél sűrűbben találkozhassék Avdotya Romanovnával. Pulherija Alekszandrovna betegsége valami különösfajta idegbaj volt, amely, ha nem is teljes, de bizonyos mértékű elmezavarral párosult. Mikor Dunya utoljára találkozott a bátyjával, és hazament tőle, anyját már betegen találta. Lázas volt, és zavarosan beszélt. Még, akkor este megtanácskozták Razumihinnel, hogy mit feleljenek majd neki, ha Rogyóról kérdezősködik, ki is eszeltek egy egész hosszú történetet az anyjuk számára: hogy Rogyónak hirtelen el kellett utaznia valahova igen messzire, az orosz határszélre, fontos, magántermészetű megbízásból, amely pénzt és hírnevet szerez majd neki. De csodálkozásukra Pulherija Alekszandrovna egy szót se kérdezett sem akkor, sem azután. Ellenben kiderült, hogy megvan neki a maga saját története a fia hirtelen elutazásáról. Könnyezve beszélte el nekik Rogya búcsúzását, és közben célozgatott arra, hogy bizonyos igen fontos és titkos körülményről csak ő tud egyedül; Rogyónak hatalmas ellenségei vannak, még bujkálnia is kell. De ami Rogya jövőjét illeti, ő nem kételkedett, hogy az csak ragyogó lehet, mihelyt az ellenséges áskálódás megszűnik.
|