Bocs a gyalogságnak
Mikor ostobán viselkedik néhol:
Mindig elindulunk,
Mikor a föld fölött a tavasz tombol.
És rossz lépéseink
Mint ingó lépcsőn, elmenekülnének…
Csak a fehér füzek,
Mint fehér szüzek, kik utánad néznek.
Kár időnek hinni,
Amikor esők hosszasan zuhognak
Kár gyalogosoknak
Mikor ők bátor dalokat harsognak,
Kár hinni, kár hinni,
Ha fülemüle szól kerti zenére
Az élet számláját
A halál várja végső rendezésre.
Korunk megtanított
Megfelelően élni, ajtón állva
Bajtársam férfitársam,
Mind csábító kötelességére vágyva
Századot masíroz
S álmában csak egy dologra gondol
Mifenének megyünk
Mikor a föld fölött a tavasz tombol?
Hovafele megyünk
Mikor a föld fölött a tavasz tombol?