Suksin, Vaszilij Makarovics: Калина красная
Калина красная (Russian)История эта началась в исправительно-трудовой колонии северного города Н., в местах прекрасных и строгих. Был вечер после трудового дня. Люди собрались в клубе. На сцену вышел широкоплечий мужчина с обветренным лицом и объявил: – А сейчас хор бывших рецидивистов споет нам задумчивую песню «Вечерний звон»! На сцену из-за кулисы стали выходить участники кора – один за одним. Они стали так, что образовали две группы – большую и малую. Хористы все были далеко не певческого облика. – В группе «бом-бом», – возвестил дальше широкоплечий и показал на большую группу, – участвуют те, у кого завтра оканчивается срок заключения. Это наша традиция, и мы ее храпим. Хор запел. То есть завели в малой группе, а в большой нагнули головы и в нужный момент ударили с чувством: Бом-м, бом-м... В группе «бом-бом» Мы видим и нашего героя – Егора Прокудина, сорокалетнего,
стриженого. Он старался всерьез и, когда «звонили», морщил лоб и качал круглой
головой – чтобы похоже было, что звук колокола плывет и качается в вечернем
воздухе.
|
Vörös kányafa (Hungarian)Ez a história egy javító-nevelő munkatábor telepén kezdődött N. városától északra, gyönyörű, de zord vidéken. …A munkanap végeztével műsoros estet rendeztek. Mindenki a klubhelyiségbe sietett... Vállas, széltől cserzett arcú férfi lépett a színpadra, és bejelentette: - Most pedig a visszaesők kórusa előadja „Az estharang” című ábrándos dalt. A kórus tagjai a színpadra sorakoztak, egy nagyobb meg egy kisebb csoportba. Senki se képzelhette róluk, hogy dalárdisták. - A „bimbam”-csoportban - folytatta kenetteljesen a széles vállú, és a nagyobbik csoportra mutatott - azok énekelnek, akiknek holnap letelik a büntetésük. Ez nálunk hagyomány, és mi ápoljuk a hagyományainkat. A kórus rázendített. Pontosabban a kisebbik csoport énekelt, a nagyobbik csoport tagjai leszegett fejjel álltak, és csak amikor rájuk került a sor, vágtak bele érzéssel: - Bimbam... bimbam... A „bimbam”-csoportban ott látjuk hősünket, a negyvenesztendős, kopaszra nyírt Jegor Prokugyint is. Nagyon igyekszik. Amikor „harangoznak”, összeráncolja a homlokát, és - hogy élethűbb legyen - ingatja kerek, kopasz fejét, mintha harangszó kondulna, zengene s úszna az esti levegőben. Így ért véget Jegor Prokugyin büntetésének utolsó napja. Másnap már a szabadság várt rá. Reggel az egyik parancsnok irodájában a következő beszélgetés zajlott le: - Na, Prokugyin, mondd el, hogyan akarsz ezután élni? - kérdezte a parancsnok. Látszott rajta, hogy már nagyon sokszor feltette a kérdést, valahogy túlságosan betanultan hangzott. - Becsületesen! - sietett a válasszal Jegor. Nyilván ő is előre készen tartotta a választ, mert könnyedén vágta ki. - Na, persze, értem... De hogyan? Mik az elképzeléseid? - A mezőgazdaságban akarok dolgozni, parancsnok polgártárs. - Elvtárs! - Mi? - Jegor nem értette. - Ezután már mindenkit elvtársnak szólíthatsz - figyelmeztette a parancsnok. - Aha - kapcsolt jókedvűen Prokugyin. Mulatott a feledékenységén. - Persze, persze... Sok elvtársam lesz! – De mitől kaptál kedvet éppen a mezőgazdasághoz? - a parancsnok hangjából őszinte érdeklődés csendült ki. - Hát, paraszt volnék! Legalábbis annak születtem. Meg egyébként is szeretem a természetet. Veszek egy tehenet... - Tehenet? - csodálkozott a parancsnok. - Tehenet. Ekkora tőgye lesz, ni - és Jegor mutatta is, hogy mekkora. - A tehenet nem a tőgye alapján kell kiválasztani. Ha fiatal, honnan lenne ekkora tőgye? Ha öreget választasz, akkor csakugyan akkora tőgye lesz, ni... De hát öreget venni mi értelme? A tehén... a tehén legyen... jó felépítésű. - Akkor hát hogyan csináljam? A lábát nézzem? - előzékenykedett Jegor. - Micsoda? - Hát mikor kiválasztom. A lába a fontos, vagy mi? - Már miért a lába lenne? A fajtája! Mert különböző fajták vannak... na, milyen is?... Hát például holmogori... - Többet a parancsnok sem tudott. - Imádom a teheneket - jelentette ki Jegor emelt hangon. - Bevezetem az istállóba... elébe rakok... A parancsnok is meg Jegor is elhallgatott, csak néztek egymásra. - A tehén... az jó - mondta beleegyezően a parancsnok. - De hát... mással nem is akarsz foglalkozni, csak a tehénnel? Van valamilyen szakmád? - Van nekem szakmám nem is egy. - Például? Jegor gondolkozott, hogy választhatná ki számtalan foglalkozás közül azt, amelyiknek - hogy is mondjuk -, amelyiknek legkevesebb köze van a lopáshoz. - Lakatos... Megszólalt a telefon. - Igen, értem. Milyen órájuk is volt? A témája? A „Jevgenyij Anyegin”? Mit kérdeztek? Tatjánáról? De hát mit nem értenek rajta? Mondom: mit nem... - a parancsnok egy darabig hallgatta a telefonban a magas, sipító hangot, közben szemrehányó tekintetet vetett Jegorra, és jelezvén, hogy minden világos - alig észrevehetően bólintott. - Azok ott... ide figyelj, azok ott ne foglalkozzanak nekem demagógiával! Mit akarnak azzal, hogy lesznek-e gyermekei vagy sem?... Hát arról szól az a mű? Mert különben megyek, és én magyarázom meg nekik!... Na jó, hagyjuk... Odaküldöm Nyikolajevet. - A parancsnok letette a kagylót, és felvette a másikat. Tárcsázás közben elégedetlenül morgolódott: - No, nézze meg az ember, micsoda tudósok... Nyikolajev? Megzavarták az irodalomtanárnő óráját: kérdéseket tettek fel neki. Mi? A „Jevgenyij Anyegin”. Dehogyis, nem Anyeginnel, hanem Tatjánával kapcsolatban: lesznek-e gyerekei a vén embertől, vagy sem. Menj, és nézd meg már, mi van ott! Indíts! Micsoda tudós népség! A parancsnok letette a kagylót. - Még kérdéseket tesznek fel. Jegor elmosolyodott, el tudta képzelni azt az irodalomórát. - Hát, tudni szeretnék... - Feleséged van? - kérdezte szigorúan a parancsnok. Jegor előhúzott egy fényképet a mellényzsebéből, és a parancsnok felé nyújtotta. Az elvette, megnézte... - Ez a feleséged?- kérdezte leplezetlen csodálkozással A fényképen csinos, derűs, jóságos tekintetű fiatalasszonyt látott - A jövendőbelim - mondta Jegor. Nem tetszett neki, hogy a parancsnok csodálkozik. - Vár engem. Életében még nem láttam. - Hogyhogy? - Levélben ismerkedtünk meg. - Jegor előrehajolt, elvette a fényképet. - Ha megengedi... - Ő maga is elgyönyörködött a kedves, egyszerű orosz arcban. - Bajkalova Ljubov Fjodorovna. Ugye, milyen bizalomteljes arc? Hát nem csodálatos? Mintha valami pénztárosnő lenne... - És mit ír? - Azt írja, hogy megérti az én egész szerencsétlenségemet... De azt mondja: „nem értem, hogyan kerülhettél börtönbe?” - Szép levelek, Megnyugszik tőlük az ember... Az ura részeges volt, azért kergette el. Mégse gyűlölte meg az embereket. - Fel tudod te fogni, mibe vágsz bele? - kérdezte csendesen, komolyan a parancsnok. - Igen - Jegor is csendesen válaszolt, és eltette a fényképet. - Hát akkor először is öltözz fel illendően. Hogy nézel ki?... Mint valami részeg kocsis. - A parancsnok elégedetlenül nézett végig Jegoron. - Mi ez a... Mit szedtél magadra? Jegor csizmában volt, oldalt gombos orosz ingben... A pufajka meg az egyensapka a fején olyan falusi sofőrnek vagy karbantartó lakatosnak mutatta, aki alkalmilag szívesen szerepel a műkedvelő előadáson. Jegor futó pillantást vetett az öltözetére, és elnevette magát. - A szerephez kellett. Aztán meg nem értem rá átöltözni. - Komédiások... - A parancsnok csak ennyit mondott. És elnevette magát. Nem volt rosszindulatú, és még mindig ámuldozott az embereken, akiknek leleményessége nem ismer határt. És íme, eljött a szabadság! Vagyis - Jegor mögött becsapódott a kapu, és egy kisebb település utcáján találta magát. Teli tüdővel szívta a levegőt, és elszédült... Tett egypár lépést, majd a kerítéshez dőlt. Egy anyóka jött arra, kis táskával a kezében, és megállt... - Rosszul van? - Nagyon is jól vagyok, mama - válaszolta Jegor. - Jó, hogy tavasszal ültettek le. Az embert mindig tavasszal kellene leültetni. - Hová? - az anyóka nem értette. - A börtönbe. Az anyóka csak most fogta föl, kivel van dolga. Óvatosan arrébb húzódott, és továbbtipegett. Még egy pillantást vetett a kerítés felé, ahol elhaladt... Még egyszer végigmérte Jegort. De Jegor már intett is egy közelgő Volgának. A kocsi megállt. Jegor alkudozni kezdett a sofőrrel, hogy vigye el egy darabig. Az először nem akarta fölvenni, de Jegor előhúzott a zsebéből egy köteg bankót, és megmutatta... és már indult is, hogy beszálljon. A sofőr mellé ült be. Ekkor lépett hozzá az anyóka, akit részvét fogott el Jegor iránt. Nem volt rest újra átmenni az úttesten. - Bocsásson meg, kérem - szólalt meg Jegorhoz hajolva. - De hát miért tavasszal? - Márminthogy leültetni? Mert akit tavasszal ültetnek le, az tavasszal is szabadul. Szabadság és tavasz! Mi kell még az embernek? - Jegor rámosolygott az anyókára, és szavalni kezdett: - Fénylő május! Kéklő június! - No nézd csak!... - az anyóka elámult, kiegyenesedett, és úgy bámult Jegorra, ahogy a lovat bámulják meg a vásárban. Még ilyet! Ló az autók között! Az anyókának ráncos, kicsi, napbarnított arca és csillogó tekintete volt. Nem is sejtette, milyen kellemes, jóleső pillanatokat szerzett Jegornak. A Volga elindult. Az anyóka egy darabig követte a tekintetével. - No tessék... Valóságos költő! Egy Fet!* Jegor pedig teljesen átadta magát a sebesség élvezetének. Elhagyták a települést, kifutottak az országútra. - Nem tudnál egy kis muzsikát csinálni? - kérdezte Jegor. A sofőr, egy fiatal legény, fél kezével előhúzott a háta mögül egy tranzisztoros magnetofont. - Nyomd le. A szélső billentyűt... Jegor pompás muzsikát fogott ki... Fejét hátravetette az ülésen, és lehunyta a szemét. Régen várta ezt a pillanatot. Sóvárogva várta. - Örülsz? - kérdezte a sofőr. - Örülök? - eszmélt fel Jegor. - Örülök... - Valósággal ízlelgette a szót. - Tudod, mit mondok én neked, öcskös? Ha három életem volna, egyet leülnék a börtönben, a másodikat neked adnám, a harmadikat meg megtartanám magamnak, élnék, ahogy a kedvem tartja. De mivel mindössze egy van, most természetesen örülök! Te tudsz örülni? - Néha előfordult Jegorral, hogy a túlcsorduló érzésektől fellengzőssé vált, ilyenkor hangzatos, üres frázisokat kevert a beszédébe. - Na, tudsz örülni, vagy nem? A sofőr vállat vont, nem válaszolt, - Ajaj, de bezápultál, fiacskám, nem tudsz te örülni. Fancsali alak vagy. - Aztán minek örüljek? Jegor hirtelen elkomolyodott. Eltűnődött. Gyakran megesett, hogy látszólag minden ok nélkül elkomorodott. - Micsoda? - kérdezte gondolataiból felrezzenve. - Mondom: minek örüljek olyan veszettül? - A sofőr egykedvű, higgadt fickó volt. - Hát azt már én nem tudom, testvér, hogy minek örülj. - Mély elmerültségéből Jegor kelletlenül tért vissza a jelenbe, gondolatai valahol messze kalandoztak. - Ha tudsz, örülj, ha nem tudsz, maradj magadnak. Az öröm nem kötelező. A verseket például szereted? Az egykedvű fiú megint csak bizonytalanná vált. - No, látod - szólt Jegor sajnálkozva -, és még te akarsz örülni. - Nem akarok én örülni. - A verseket szeretni kell. - Jegor határozottan véget vetett a lanyha társalgásnak. - Hallgasd csak, micsoda versek vannak. - És szavalni kezdett, kihagyásokkal persze, mert nem emlékezett pontosan a versre: ... a hófehér rónaságom** száguld a zúgó rettegés. Üdvözöllek, sötét halálom, Lásd, máris indulok eléd! Város, város! A harc hevében azt mondtad ránk: rohadt dögök. Hül a mező, meghódol... - Itt egy részt elfelejtettem. …a távíróoszlop előtt... - Itt megint elfelejtettem, no mindegy: Szívettépő az ének - Hallgasd! – az állat jogának dala. Így űzik, kerítik a farkast, akárha fognák satuba. * Afanaszij Afanaszjevics Fet (1820-1892), orosz költő. ** Szergej Jeszenyin verse (Zsámboki Zoltán fordítása)
|