Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Élt és meghalt… (Тот жил и умер in Hungarian)

Тот жил и умер, та жила

И умерла, и эти жили

И умерли; к одной могиле

Другая плотно прилегла.

Земля прозрачнее стекла,

И видно в ней, кого убили

И кто убил: на мертвой пыли

Горит печать добра и зла.

Поверх земли метутся тени

Сошедших в землю поколений;

Им не уйти бы никуда

Из наших рук от самосуда,

Когда б такого же суда

Не ждали мы невесть откуда.

Élt és meghalt a férfi, élt

S meghalt a felesége, végül

Ez is, az is gödörbe szédült;

És sírdomb sírhalomhoz ért.

Üvegnél áttetszőbbek a

Sírok, megmutatják, ki volt a

Gyilkos, ki áldozat: a holtak

Porán a jó, rossz billoga.

A föld szinén a földbe hulltak

Sötétlő árnyai vonulnak;

Ítélkeznénk fejük felett,

A bűnöst szétszaggatva nyomban,

Ha nem várnánk ítéletet

Magunk is isten tudja honnan.