Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Az életből, mely itt dúlt mostohán... (От жизни той, что бушевала здесь... in Hungarian)
|
От жизни той, что бушевала здесь... (Russian)От жизни той, что бушевала здесь, От крови той, что здесь рекой лилась, Что уцелело, что дошло до нас? Два-три кургана, видимых поднесь...
Да два-три дуба выросли на них, Раскинувшись и широко и смело. Красуются, шумят, – и нет им дела, Чей прах, чью память роют корни их.
Природа знать не знает о былом, Ей чужды наши призрачные годы, И перед ней мы смутно сознаем Себя самих – лишь грезою природы.
Поочередно всех своих детей, Свершающих свой подвиг бесполезный, Она равно приветствует своей Всепоглощающей и миротворной бездной.
|
Az életből, mely itt dúlt mostohán... (Hungarian)Az életből, mely itt dúlt mostohán, A vérből, mely folyammá itt dagadt, Mi juthatott el hozzánk, mi maradt? Most egy-egy kurgán látható csupán...
Meg egy-egy tölgy, mely rajta dús kerek Lombsátrát szétteríti most kevélyen, Csak zúg, virul - s nem bánja, hogy a mélyben Kinek hamvát dúlják a gyökerek.
A természetnek idegen a múlt, Nem fogja fel sejtelmes éveinket, S amely előttünk is homályba hullt - Csak ábrándjának látjuk lényegünket.
És szépen sorban mindegyik fiát, Kiket csak hasztalan hőstettek árja Dicsér szünetlenül, ő egyaránt Már mindent elnyelő békés gyomrába várja.
|