Voznyeszenszkij, Andrej Andrejevics: Áruházban (Немые в магазине in Hungarian)
|
Немые в магазине (Russian)Д. Н. Журавлёву
Немых обсчитали. Немые вопили. Медяшек медали влипали в опилки.
И гневным протестом, что всё это сказки, кассирша, как тесто, вздымалась из кассы.
И сразу по залам, по курам зелёным, пахнуло слезами, как будто озоном.
О, слёз этих запах в мычащей ораве!.. Два были без шапок. Их руки орали.
А третий, с беконом, подобием мата ревел, как Бетховен, земно и лохмато.
В стекло барабаня, ладони ломая, орала судьба моя глухонемая!
Кассирша, осклабясь, косилась на солнце и ленинский абрис искала в полсотне.
Но не было Ленина. Всё было фальшью… Была бакалея. В ней люди и фарши.
|
Áruházban (Hungarian)D. N. Zsuravljovnak
A némákat becsapták. S a némák ordítottak. Sok aprópénz-darabkát fűrészporba tiportak.
S dühödten tiltakozva, hogy mindez mese - végül a kasszírnő, mint tészta, kelt, dagadt ki a székből.
S nyomban a csarnokokban sajtot, retket belepve könny-szag szállt, mintha ózon illata terjedezne.
Ó, könny illata! – Közben a csődület zokog csak. Ketten hajadonfővel, kezükkel ordítoztak.
És az, ki szalonnát vett, ocsmányul szitkozódva guggolt, - haja zilált volt, mint Beethoven bozontja!
S kezeit tördelve, üvegen dobolva, sorsom üvölt egyre, mint a süketnéma.
A kasszírnő nevet, a napba nézve, fenn Lenint kereste egy ötvenes bankjegyen.
De nem volt ott Lenin. Hamis pénz lehetett. Fűszerbolt. Benne ím fasirtok s emberek.
|