This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Botto, Ján: Orol

Portre of Botto, Ján

Orol (Slovak)

Dole, orle, z výšin, dole!
Sadá slnko za topole —
slnko sadá, deň sa tratí:
kdeže budeš nocovati?!

Hej, viem ja, viem o čeľadi,
kde sa piesňou život mladí,
kde sa otcov sláva slávi,
kde sa pradie na zástavy,
kde sa kujú pravdy zbroje:
tam ma znesú krídla moje!

Dole, orle, z výšin, dole!
Už pastieri tiahnu z hole,
ukonaná junač mladá
po pažiti nocľah hľadá.

Viem ja jedľu neobťatú,
pod ňou vatru neodspatú;
pri tej vatre mládež čaká
 na slniečko — na junáka.
Jej snom sláva junákova,
chlebom — živé jeho slová.

Dole, orle, z výšin, dole!
Už rataji idú z poľä;
na večer znie zvonov hrana:
už ich práca dokonaná.

Dokonaná — no semeno
v rodnú pôdu uloženo —
v rodnú pôdu, v ruky Božie:
 nezdusí ho tŕnie, hložie.
Prejde zima, svitne ráno:
vzíde žitko zaoranô.

Dole, orle, z výšin, dole!
Už ostáva pusté pole,
už piesenky ohlas hynie:
„Veje vietor po doline."

Blysnú vatry po okolí
a pri vatre zbor sokolí
zahudie tú pieseň ľudu:
„Boli časy, ešte budú!"
Bo čo v svete všetko minie:
pravda naša nezahynie!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Source of the quotationBásnické dielo, Ján Botto
Bookpage (from–to)310-311
Publication date

Sas (Hungarian)

Le az égből, sasmadár, le!
Jegenyék közt rőt nap száll le,
süllyed immár, tovaillan - -
hol leszel az éjjel vígan?

Hej, tudok én olyan helyét,
hol daloktól zeng az élet,
hol az apák dicsét ülik,
hol a zászló el nem züllik,
hol az Igaz van hiányban - -
oda visz majd az én szárnyam!

Le az égből, sasmadár, le!
Most mennek a daliák le
éji szállást keresgélve,
Fáradt már mind, mint a kéve.

Hej, tudok egy szép szál fenyőt,
tövén tüzet, megrebbenőt,
szegény legény tűzbe nézve
a Napra vár, a Vitézre.
Elmerengek... Erőt ad,
ha kenyerük a Vitéz szava.

Le az égből, sasmadár, le!
Szántóvetők jönnek már le,
sorba rakták a kalangyát...
Este van már - - halld harangját.

Befejezték - - de a jó mag
az anyaföld mélyén bújhat,
anyaföldben - - istenkézben,
galagonya, kóró ellen.
Tél múlik el, reggel virrad - -
már a rozsföld fényben pirkad.

Le az égből, sasmadár, le!
Hadd álljanak a puszták be.
A dal elhal - - hagyd rá hirül:
„Hegyen-völgyön felszél fütyül."

Tábortüzek gyúlnak szerte,
a sólyomraj énekelve
a nép dalát veszi szájra:
 „Volt idő, hej, híre járja!"
Ha mindenek dőlnek vésszel - -
igazságunk nem enyész el!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKozmosz Könyvek (Budapest)
Source of the quotationCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Bookpage (from–to)93-94
Publication date

minimap