Gavlovič, Hugolín : 93. Napjaid fürkészd, melyik lesz tiéd, nem tudhatod (A halálról) (93. Mej každý deň v podezrení, neb nevíš, který te zmení. (O smrti) in Hungarian)

Život náš jako dym mine, jako voda beží,
a hodina smrti našej pod pečeťú leží.
Víme, že jednúc zemreme, však nevíme kedy,
když se nejmíň domníváme, smrť pripadne vtedy.
Když je skrytý deň poslední od tvej vedomosti,
tehdy všecké dni života mej v podezrelosti.
Mysli sobe: snáď je tento, který te usmrtí,
snáď se ti druhý deň zatým vícej nerozsvítí.
Když ti jednúc smrť podvodná do strmeňa stúpí,
potem te i plný mešec od nej nevykúpí.
Zavčasu se zaopatri, dokuď svetlo svítí,
neskoro se pripravovať, když te smrť uchytí.

Füstként száll tova az élet, folyóként rebben,
s halálunk órája pecsét alatt heppen.
Tudjuk, egyszer távozunk, csak azt nem mikor,
a legkevésbé gyanított napon a halál majd eltipor.
Midőn az ítélet napját tudatod elől homály fedi,
jól teszed, ha napjaid fürkésző szemed lesi.
Fogd fel: talán ez lesz az, mely torkon ragad
lehet frissen virradó napod több már nem marad.
S ha majd egyszer a csalárd halál kengyeledbe ül,
lelked már telihold által sem üdvözül.
Amíg fény világlik, addig kerítsd meg magad,
szélszó készület, méglen a kimenet megragad.