Kováč, Mikuláš: Stena

1

Vyviedli ho
pred bledú stenu.
Nedal si zaviazať oči,
pretože slnko
chcel vidieť do poslednej chvíle.
Keď potom padol,
na bledej stene
kmital
červený graf jeho srdca.

2

My sme už zabudli na tie scény.
Strieškami čiapok zaháňame slnko z čela,
lámeme rekordy v jedení a pití,
hovieme si skrátka.
A keď sa občas presýtime,
vravíme :
Choď si ľahnúť kamarát,
si bledý ako stena.

1

Kivezették
egy sápadt fal elé.
Nem engedte bekötni a szemét,
mert az utolsó pillanatig látni akarta
a napot.
Amikor összeesett,
a sápadt falon
szívének piros ábrája
remegett.

2

Mi már elfelejtettük ezeket a jeleneteket.
Sapkánk ellenzőjével elkergetjük homlokunkról a napot,
rekordokat döntünk evésben-ivásban,
egyszóval jól élünk.
És ha néha megárt a jóból a sok,
azt mondjuk:
Menj feküdj le barátom,
sápadt vagy, mint a fal.