Mihálik, Vojtech : Kurucká smrť

Leť, dobrý vetrík, cez hory a doly,
nes milučkému pozdrav v ústrety.

A čo, ak leží dakde v šírom poli
dokatovaný, zamretý?

Pošepkaj mu, že tri dni sliedim po ňom,
vodičku chladnú nesiem v kanvici.

Načože, ak tam pod zabitým koňom
spočíva s ružou na líci?

On iste ešte dýcha, jasným zrakom
do vysokého neba pozerá.

A ak už nevie, aká bude vtákom
bohatá z neho večera?

Ach, či si zlý: veď povedz, čo si videl,
nevysmievaj sa môjmu trápeniu!

Videl som šabľu, mrak havraních krídel,
prsteň a trávu červenú...

Repülj, szellő, repülj hegyen-völgyön,
a kedvesemnek vígy üzenetet.

Hátha távol tágas, zöld mezőkön
vérébe fagyva dermedez?

Súgd meg néki, lesem három napja,
kicsi kannámban forrásvíz locsog.

Hátha már a vad halál ringatja,
s lázrózsás arca bús-konok ?

Tudom, él még, szép, tiszta szemével
kémleli a magasra nőtt eget.

Hátha testén — gazdag estebéden —
osztozik a madársereg?

De gonosz vagy: beszélj hát, mit láttál ?
Szörnyű kínom, fájdalmam ne nevesd!

Kardot láttam, sötét hollók szárnyát,
gyűrűt és füvet, vérverest...?