Rúfus, Milan: Levétel a keresztről (Snímanie z kríža in Hungarian)

V kraji, kde iba vietor snímal z kríža,
prichádzal človek s klincom na dlani.
Ním pribili ho k zemi milovanej.
Tak žil, tak umieral.

A všetko je už preč.
Klinec i kríž. Zem, nie už milovaná,
neprijíma. Zem nikoho. A zvyk
poháňa ešte ťažkú od nej dlaň.

Kríž chudoba. Len spomenie si naň
básnik. A niečo tuší. Šepká si:
„I snímajúc ho z kríža, zabili ho.“

Ale i on je mŕtvy. Nekričí.
A bojí sa, že nevie.
A bojí sa, že vie.

E tájon, hol csak a szél próbálta
levenni Jézust a keresztjéről, az ember
szöges tenyérrel született mindig.
Szeretett földjére feszítve élt, halt.
 
Mindez a múlté már.
Nincs szög, nincs kereszt. A szeretetlen föld nem
veszi magához az ember testét. Föld - senki földje.
Már csak a szokás mozgatja a súlyától nehéz kezet.
 
Szegénység - kereszt: A költő is csak
emlékszik rá. S valamit sejt. És súgva mondja:
- Úgy ölék meg, hogy levevék keresztfájáról.
 
De ő is halott. Nem kiált.
S fél, hogy nem tudja.
S fél, hogy tudja.