This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Válek, Miroslav: Teve (Ťava in Hungarian)

Portre of Válek, Miroslav

Ťava (Slovak)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)503
Publication date

Teve (Hungarian)

Bemégyen a teve a büfébe,
állandóan csak ez jut az eszébe:
— Ne haragudjon, adna egy kis vizet,
szomjas vagyok, mint a teve!

A csapos szól:
- Miért ne,
megesik mással is!
Itt óhajtja meginni az egészet,
vagy tankol is?

Ez a teve a cirkuszhoz tartozott,
a hátán egy kis herceget hordozott.
Igaz, csak pár percig, no de mi van abban!
A cirkusz porában
úgy érezte magát, mint a sivatagban.

S mert - úgy látszik - a sivatagban
nem fityeg szalvéta a nyakban,
a száj előtt nincs előke;
odaszól a teve közönnyel:
- Ma a púpba is tankolok belőle!
Az elsőbe egy hordóval,
a hátulsóba kettővel, vagy hárommal
- a hordón tán csak nem fogunk perlekedni.
Tevének a víz az életet jelenti!

A csapos rögvest kiszolgálja szépen,
a teve meghajol könnyedén
s elballag teljes teve-szépségében.

A világ neki tüstént csupa fény,
és rózsaszínű egészen.[1]



[1] Kedves, vidám hangulatú versike, nem a szokásos, néha már a banalitásig szájbarágó, erkölcsi tanulságokkal, amint azt általában a gyerekeknek íródott verseknél tapasztaljuk. Néhol meghökkentő, de természetes és eleven tud maradni végig. Helyzet- és szójátékra épül, kihasználja a szlovák nyelv adta játékos lehetőségeket, de nem annyira, mint azt Válek egyéb gyerekverseiben látjuk (tavaly megjelent kötetét nekem is volt alkalmam átolvasni). A magyar irodalomban talán Weöressel lehetne összehasonlítani. Tág teret nyújt a gyermeki, csapongó fantáziának. A nem harsányan kiabáló komikumot mindjárt az első sornál érzékeltetem, mégpedig a „bemégyen” kezdő  szóval. Ezt  találtam számos változat közül a legalkalmasabbnak. Tiszta, úgynevezett „ráütő” ragrímeket alkalmaztam, kerülve az erőltetettséget, ugyanis, ha pusztán a szójátékhoz ragaszkodom, akkor az eredetinek csak a parafrázisát tudtam volna visszaadni. Persze így se tökéletes, de azt hiszem, hangulatban megközelíti az eredetit. – részlet Ozsvald Árpád fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 506. oldal



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)506
Publication date

minimap