Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron II (Šel je popotnik skozi atomski vek 2 in Hungarian)
Šel je popotnik skozi atomski vek 2 (Sloven)2
Šel je popotnik skozi atomski vek, in ko je bil že dovolj visoko, se je ozrl navzdol, kjer je ležal atomski vek: vsepovsod, kamor je seglo oko, beton in železo, železo in beton v najrazličnejših oblikah, ki so ob neonskih lučeh metale dolge, negibne sence skozi čas. Popotnik je gledal vse to, in ko je pomislil, kako nepotrebno je njegovo srce sredi vsega tega, se mu je utrnila solza. Pala je na tla in ptiček, ki je stal tam, jo je popil. In ko jo je popil, je rekel: Grenka je tvoja solza. Zakaj je tako grenka? In še preden mu je popotnik mogel reči svoj običajni: Ne vem - je ptiček umrl. Vzel ga je v roke in ga odnesel tja dol, kjer je ležal atomski vek, da ga pokoplje. Vendar zaman: vsepovsod sam beton in železo, samo železo in beton, in niti toliko zemlje, ki rodi rože in ptice, da bi našel grob za ptico in zasadil rožo nanj.
|
Átkelt a vándor az atomkoron II (Hungarian)II
Átkelt a vándor az atomkoron, s mikor már elég magasan járt, alátekintett, ahol az atomkor hevert: mindenfelé, ahová a szeme elért, beton és vas, vas és beton, a legkülönfélébb formákban, és a neonfényben hosszú, mozdulatlan árnyakat vetettek az időn át. A vándor csak nézte mindezt, s amikor arra gondolt, mindezek közepette milyen fölösleges is a szíve, könnye kicsordult. Lehullott a földre, s egy kis madár, amelyik ott állt, felitta. S mikor felitta, így szólt: Keserű a te könnyed. Miért ily keserű? S mielőtt a vándor még megadhatta volna a szokásos választ: Nem tudom - a kis madár meghalt. A vándor kézbe vette s levitte oda, ahol az atomkor feküdt, hogy eltemesse. Ámde hiába: köröskörül csak beton és vas, csupán vas és beton, madarat és virágot termő földet sem talált, amelyben sírt áshatott volna a madárnak és virágot ültethetett volna rája.
|