Antić, Miroslav: Halhatatlan költemény (Besmrtna pesma in Hungarian)
|
Besmrtna pesma (Serbian)1. Na trepavicama magla. Ko sneg u toplom dlanu Po merdevinama mašte I živi! Jer svaka večnost je kratka. Odjednom nasmejani Odjednom: na ponekom uglu Nevolje na prstima stignu. Odjednom svet, dok hodaš Zato živi, al sasvim! I ja sam živeo tako. Priznajem: pomalo luckast. Ispredi iz svoje aorte I nikad ne zamišljaj život 2. Šta ga to zauvek ište. Nemoj ići na groblja. Igrajući se nemira Objasniću ti to nekada Znaš šta ću ti učiniti: Ne lažem te. Upamti: stvarnost je stvarnija Prepoznaćeš me po ćutanju. Da bi nadmudrio mudrost, Veliki odgovori Posle bezbroj rođenja ne znači jedan život, stvarno naiđi do mene I najdalja budućnost I nema praznih svetova. To, čega nismo svesni, 3. Hiljade šarenih riba A ja ću za to vreme Jedriću nad tobom u svitanja I kao nečujno klatno Prostor je brzina uma Odmoriću se od sporednog Odmoriću se od sporednog Odmoriću se od sporednog Odmoriću se od sporednog Zar misliš da moja ruka, Da neka malecka tajna, Znaš, ja sam stvarno sa zvezda. Nista se u meni neće Samo ću, Kažnjavan za sve što pomislim, Poslednji rubovi beskraja Ko traje dalje od trajnijeg Nikad se nemoj mučiti 4. Nigde toliko ljudi Nigde toliko drukčijeg Pročeprkaš li prostore, Biti ljudski višestruk, Ja jesam deljiv sa svačim, A sva ta čudesna stanja Znaš šta su proročanstava? Pa što bismo se opraštali? Ljubav je jedini vazduh I osmeh jedini jezik Na ovu zemlju sam svratio Nemoj da budeš tužan. Toliko mi je stalo Noću kad gledaš u nebo, To neka bude tajna. Uprkos danima sivim,
|
Halhatatlan költemény (Hungarian)1. Pilládon a köd. Mint meleg tenyéren a hó A képzelet lajtorjáján És élj! Mert minden öröklét rövid. Egyszerre csak Egyszerre: valamelyik sarkon Lábujjhegyen jönnek a gondok. Egyszerre, míg haladsz Hát élj, teljes életet élj! Én is így éltem. Beismerem: bolondosan. Bogozd ki ütőeredből És sose gondold az élet 2. Mi az ami állandóan serkenti. Ne menj a temetőkbe. Szorongásokkal és Néha megmagyarázom Tudod mit teszek: Nem vezetlek félre. Jegyezd meg: a valóság valóságosabb Megismersz hallgatagságomról. Hogy túljárj a bölcsesség eszén, Az igazi feleletek Számtalan születés és nem magát az életet jelenti, akkor gyere el hozzám, A legtávolabbi jövőnek És nincsenek üres világok. Az, aminek nem vagyunk tudatában, 3. Szemem előtt több ezer Én meg ezalatt az idő alatt Pirkadatkor a széllel együtt, És mint a végtelenben A tér, a sebes elme Megpihenek a jelentéktelentől Megpihenek a jelentéktelentől Megpihenek a jelentéktelentől, Megpihenek a jelentéktelentől, Gondolod, hogy kezem, Hogy egy kis titok Tudod, én tényleg a csillagoktól Bennem semmi se fog Egyszer, csak úgy, Büntettek minden gondolatomért, A végtelen szélső határa Ki túllépi az időtállót, Ne gyötörd magad 4. Sehol annyi ember Sehol annyi másság Ha turkálsz a vidéken, Emberségben többszörösnek lenni Mindennel osztható vagyok, Ezek a csodálatos állapotok, Tudod mi a jövendölés? Hát miért búcsúzkodnánk? A szerelem volt a levegő És az egyetlen nyelv Betértem ide, erre a földre, Ne légy szomorú. Szeretném ha mint Éjjel, ha nézed az eget, Legyen ez a mi titkunk. A szürke napok ellenére,
|