Antić, Miroslav: Az első tangó (Prvi tango in Hungarian)

Devojčice,

vi, koje ste večeras poslednji put

uspavale svoje lutke

i krišom od njih,

na prstima,

došle na ovu igranku,

sa zenicama pitomim,

sa zenicama srnećim,

bistrim kao najveći

kao najlepši cvet,

i vi sa osmehom toplijim

od mesečine na proplanku,

i vi, zaljubljene u prvi uvojak

što vam pokriva uho,

i zaljubljene u ceo svet...

Dečaci,

vi, koji ste večeras

prvi put nekako drukčije,

mangupski začešljali kosu,

pa vam se odjednom čini

da vam niču brkovi,

a osmeh vam na licu

sličan muškijim ljudima,

i vi, sa klikerima u džepu

i pegama na nosu,

što se pravite važni,

pa ste promenili hod,

a srce i dalje vam drhti

kao preplašeni miš

u zadihanim grudima...

Hajde, započnimo ovaj

naš prvi tango u životu!

Igrajmo!

Nije strašno

Dva levo - jedan desno.

Jedan levo - dva desno.

Evo, brojimo svi uglas.

Zbogom olovni vojnici!

Zbogom detinjstvo sa kikama

i plavom mašnom!

Zbogom sve ono što je bilo juče!

Dobro nam došlo

sve ovo što je ispred nas!

Nije ovo čas hemije

niti čas matematike.

Tiho!

Tiho za one

pred kojima se večeras

otvara mladost široka!

Umesto lutaka

pred svakom devojčicom klanja se

po jedan živi, pegavi lutak.

Umesto klikera,

u srce svakog dečaka

kotrljaju se dva topla

i nasmejana oka.

Kislányok,

ti, akik ma este utoljára

altattátok el babáitokat

és titokban,

lábujjhegyen

jöttetek erre a táncra,

szelíd szemmel,

őzike szemmel,

csillogóval, a legszebb

legnagyobb virággal,

és ti akiknek mosolya kedvesebb

a tisztáson lévő holdsugártól,

és ti, akik szerelmesek vagytok

az első fületeket érintő hajtincsbe,

és az egész világba…

Fiúk,

ti, akik ma este

először fésülködtetek

másként, betyárosan,

és egyszerre csak érzitek

bajszotok nő,

mosolyotok meg

mintha férfiasabb lenne,

és ti, zsebeitekben üveggolyókkal

és szeplős orrokkal

mit vágtok fel,

változott  léptetek

de szívetek továbbra is

megszeppent egérként

dobog ziháló mellkasotokban…

Gyerünk, kezdjük el

életünkben az első tangót!

Táncoljunk!

Nem boszorkányság

Kettőt balra – egyet jobbra.

Egyet balra – kettőt jobbra.

Íme, mindahányan hangosan mondjuk.

Isten veletek ólomkatonák!

Isten veled copfos, kékmasnis

gyerekkor!

Isten veled minden, mi tegnap volt!

Isten hozott minden

mi előttünk van!

Ez nem kémiaóra,

sem matekóra.

Csend!

Csend azoknak

akik előtt ma este

tárul az ifjúság!

Babák helyett

a kislányok előtt valódi,

szeplős figurák hajlongnak.

Üveggolyók helyett,

a fiúk szívében

meleg, mosolygós

szemek görögnek.