Hátrálva haladok
talán a falon keresztül talán az időn túl
előttem bármi is tornyosul
számomra nem akadály
csak az emberek legyenek szem előtt
Födetlen fővel vonulok félre a napról
izzó homlokomtól válik világossá választott utam
tudom lépteimtől függ
a Föld milyen gyorsan forog
felforgatott gondolataimtól
biztonsága és szépsége
Hátrálva mindentől mi tőlem távol volt
mintha közeledne felém
Ó a fa sűrű lombozatával telve
mily áttetsző a legendás nevekkel
ó a gyermek ki csizmájával gyökerénél
legérzékenyebb részénél
rugdossa mily oktalan
Folyamatosan hátrálok
ezért álmaimat nem szakíthatjátok meg
egy kattintással holmi tévédrámaként
vagy ollóval át nem vágható fonálként
vaktában rohantok előre
öleitekben gúzsba kötött álmaitokkal
és hiába figyelmeztetlek benneteket
Magatokra Magunkra az Eljövendőkre