Maksimović, Desanka: Intés (Opomena in Hungarian)

Čuj, reći ću ti svoju tajnu:
ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.

Mogu mi se učiniti
duboke i meke
oči neke
sasvim obične.

Može mi se učiniti
da tonem u zvuke,
pa ću ruke
svakom pružiti.

Može mi se učiniti
lepo i slatko
voleti kratko
za jedan dan.

Ili mogu kom reći u tome
času čudesno sjajnu,
predragu mi tajnu
koliko te volim.

O, ne ostavljaj me nikad samu
kad neko svira.
Učiniće mi se: negde u šumi
ponovo sve moje suze teku
kroz samonikle neke česme.

Učiniće mi se: crn leptir jedan
po teškoj vodi krilom šara
što nekad neko reći mi ne sme.

Učiniće mi se: negde kroz tamu
neko peva i gorkim cvetom
krvavog srca u ranu dira.
O, ne ostavljaj me nikad samu,
nikad samu,
kad neko svira.

 Halld, elmondom neked a titkom:
                ne hagyj sose magamra,
                ha muzsikálnak.

Talán egy percre
csodásan mélynek
és lágynak érzek
egy hétköznapi szempárt.

Talán hangörvény
sodrába süllyedek
sa kezemet
bárkinek odanyújtom.

Talán a bűnt is
vágyni tudnám:
szeretni kurtán,
egy napra csak.

Vagy elárulnék
egy fájón tiltott
gyönyörű titkot:
mennyire szeretlek.

Ó, ne hagyj sose magamra,
ha muzsikálnak.
Úgy érezném, hogy mély erdei árnyak
alatt az én könnyem csorog
sose apadó csermelyekkel.

És hogy fekete lepkeszárnyak
rajzolják fel az ólmos vízre,
amit a száj kimondani nem mer.

Úgy érezném, hogy valaki messze
dalol s a szivemig bocsát le
egy éjkeserű virágszálat.
Ó, ne hagyj sose,
sose magamra,
ha muzsikálnak.