Tiganj, Dijana: Ismeretlen ismerősnek (Strancu poznaniku in Hungarian)

( umjesto zbogom)

Koloseum.
Stojimo kao dva rimska ratnika,
učaureni u oklope sopstenih misli,
egoizma,
jedno naspram drugog,
i gledamo kako krvare rane od naših riječi
po našim tijelima,
čekajući ko će da zada posljednji udarac.

Neće niko.
U ljubavnim igrama naći ćemo zadovoljstvo.
I okrenućemo se. Otići.
Ponosni. Ranjeni.
Kao da nikada ništa nije bilo
( možda i nije).

(isten veled helyett)
 
Colosseum.
Két római harcosként állunk,
gondolatainkba, önimádatunkba
zárkózottan,
egymással szemben,
és lessük a kimondottaktól ejtett sebekből
hogyan vérzünk,
várva, ki adja az utosó ütést.
 
Senki sem.
Élvezzük az imádat nyújtotta mámort.
És megfordulunk. Tovább állunk.
Büszkén. Sebesülten.
Mintha soha semmi sem lett volna
(talán nem is volt).