This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vasić Donojan, Marija: Isterani klavir

Portre of Vasić Donojan, Marija

Isterani klavir (Serbian)

najpre se kretao oprezno
i sporo u
desnoj ruci držao je laki kineski
suncobran i izgledalo je
neverovatno da će preći preko
tog praga
božanski nesporazum
čist i bestelesan
skupocena zvezda i sjajna žena
bacio ga je u kovitlac
sudbinskih uza
nekog sjajnog jahača
sa pobedničkim izrazom lica
           izišli su radnici
           i prostrli šaren ćilim
           na ulici je lebdeo iznad
           toga
           skrenuli su mu leđa ali
           samo zbog savršenijeg
           i lepšeg
           života
           sretni su
           znaju šta hoće a
           što hoće to i mogu
oprezno je počeo da se diže
polako sa velikim naporom
ti ljudi
u običnim radnim odelima izgledali su kao
zalutali iz davno nestalog sveta
u desnoj
ruci podigao ja laki kineski
suncobran i počeo
da klizi po žici i
izgledalo je
neverovatno da će preći preko
te žice
            keramičko sunce mu je
            mahnulo svojom levom
            slobodnom rukom
iznad nekog proletnjeg predela
a on je prelazio lebdeći
kao živ čovek
slobodniji od ptice i lakši od
leptira sa jednog
kraja širokog vidika ha drugi
zajedno sa svojom
nadmoćnom arenom



Uploaded byFehér Illés
PublisherKnjiževna omladina Srbije Beograd
Source of the quotationNevine godine
Bookpage (from–to)18. strana
Publication date

A kitessékelt zongora (Hungarian)

kezdetben elővigyázatosan és
lassan haladt
jobb kezében könnyű kínai
napernyőt tartott és
hinetetlennek tűnt hogy át fogja lépni
azt a küszöböt
ártatlan légies
isteni félreértés
értékes csillag és fenséges nő
diadalittas arckifejezéssel
dobta őt a fennkölt
vitéz béklyóba
kötött örvényébe
            kivonultak a munkások
            kifeszítették a tarka szőnyeget
            az utcán felette
            lebegett
            elfordultak tőle de
            csak a méltóbb
            és szebb élet
            reményében
            boldogok
            hisz tudják mit akarnak
            s el is érik amit akarnak
óvatosan kezdett emelkedni
lassan erőlködve
azok az
egyszerű egyenruhába öltözött emberek mintha
régmúlt időből tévedtek volna oda
jobb
kezével felemelte a könnyű kínai
napernyőt és kúszni kezdett
a kötélen
hihetetlennek
tűnt hogy egyáltalán
át fog érni
            a keramikus nap
            szabad jobb kezével
            intett felé
egy tavaszi tájból
ő pedig lebegve
élő kerékként
a madártól is szabadabban a pillétől
is könnyedebben
saját erejének fölényes
tudatával szelte át
a széles horizontot



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap