Vasić Donojan, Marija: Kengurživot
Kengurživot (Serbian)skok sa prozora u oblake trčim da uhvatim autobus rumene pruge kosmičkih pomeranja nosim u sebi Skok sa prozora u oblake volim da meditiram u autobusu reke su svetilišta jeze kojima se nerado poklanjaju lažni dijamanti Skok sa drveta na zemlju trčimo livadama širokim koje krvare izborano i skoro slepo hteo bih ali ne može ne ide ovo su
turobne tamne nedelje kada priroda u svojoj jalovosti dostiže ljudsku glupost godina zaranja u noć a srce zaranja dublje od noći do nekog praznog vetrovitog prostora bez sunca zvezda ili meseca samo sa čudnom svetlošću kao od misli što prede tamnu vatru u kovitlacu oko sebe dok se u hladoći ne razbukti i čovek bude svestan ničega što poznaje rudnika kreveta samoća utvarâ sakrij to daleko negde izvan svesti samo hoću li tako pobediti smrt Skok jači slabiji kraći duži sa drveta na zemlju oblaci ostaju u autobusu bacam ih u smeće kao iznošeno odelo bez straha da nove neću pronaći Skok sa zemlje na mesec kalendar je jedna ogromna prazna soba po kojoj luta strela čeznuća dolazeći do konačnog broja tačke su udarane da bi se stalo Skok iz mogućeg u nemoguće postojiš li lepa moja ptico što letiš nad snegom da li ti stvarno letiš ili ja zamišljam to
|
Kenguruélet (Hungarian)ugrás az ablakból a fellegekbe rohanok hogy elérjem az autóbuszt a kozmikus mozgások rózsaszín változásait hordozom Ugrás az ablakból a fellegekbe szeretek az autóbuszban elmélkedni a folyók a borzalmak szentélyei melyeknek hamis gyémántokat nem szívesen ajándékoznak Ugrás a fáról a földre széles mezőkön vágtatunk felcserepesedetten majdnem vakon véreznek szeretnék de nem lehet nem megy keserves
sivár hetek ezek a természet önnön meddőségével elér az emberi butaság szintjére az év az éjbe sűllyed és a szív az éjtől is mélyebbre holmi üres szeles térbe ahol nincs nap se csillag se hold csak a fucsa fény talán a gondolattól mely sötét tüzet éleszt a forgószélben míg a ridegségben fel nem robban maga az ember is rádöbbenek a semmire mely ismeri az ágy magányos tárnáit tüntesd el a messzeségbe túl a tudat határán legyőzhetem-e a halált Ugrás erősebb gyengébb hosszabb rövidebb a fáról a földre a felhők az autóbuszban maradnak rongyos ruhaként dobom őket a szemétre nem félek hogy újat nem lelek Ugrás a földről a holdra a naptár hatalmas üres terem ahol a vágy nyila bolyong míg a végső ponthoz érve ősszezúzva meg nem áll Ugrás a lehetségesből a lehetetlenbe létezel-e gyönyörű madaram ki a hó felett suhansz te tényleg suhansz vagy csak a képzeletem
|