Atterbom, Per Daniel Amadeus: Kék Madár - Előének (Fågel Blå - Sagospel in Hungarian)

Flyg, fågel, ur min ark – flyg ut att sjunga!
Än skyhögt vräker syndafloden vågor,
Än bölja regnmoln fästets stjernelågor –
Väl! flyg vid sken af blixtarna, som ljunga!
 
Sök framtidslandet upp, det fagra, unga,
Sjelf ung i önskningar, i hopp, i frågor,
Blygs ej för ömma fröjder, sälla plågor!
De helsas der af mången vänlig tunga.
 
Ej bry dig, att med blad från den oliver
Till mig i arkens fängsel återvända;
Mitt öde genast gör det bladet jäfvigt.
 
Nej, stanna glad och glöm den storm mig drifver:
Ej skall, som Noach, till dess kust jag lända;
Men som Ulysses, sofvande – för evigt!

Szállj, szállj madár bárkámból énekelve!
Hullámát még az ár égig dobálja,
s felhőkbe húny a csillagok sugára –
mint villám röppenj villámfénybe fel te!
 
Az ifju, szép jövő honára lelve
– hisz ifju vagy remélve, kérdve, vágyva –
ne légy szent kínra s tiszta kéjre gyáva,
s üdvözlő szó jő sok baráti nyelvre.
 
Nem kérlek, hogy amaz olajfalombból
egy ággal megtérj bárkám börtönébe;
sorsom sóhajától elaszna rögtön.
 
Élj boldogul, e viharra ne gondolj:
én nem érek, Noé módjára, révbe,
de mint Ullyses, bolyongok örökkön!