Bellman, Carl Michael: Fredmans epistel No 11

Til Bröderne och Systrarna på Lokatten. Klingar väl vid Valdthorn.

Hej! sade Fredman hvar gång han hörde Valdthorn börja skråla,
Corno.   Och spelmän såg:
Verlden är ej så ful, som vi hänne ängslig afmåla
Corno.   Med storm och våg;
Alt leker för vår håg,
Skönhet i hvar ögna stråla,
Bränvin och dubbelt Öl ha vi nog,
     Fioler på hvar krog.

Käraste Systrar uppå Lokatten, heder, tack och ära!
Corno.  Och full Musik;
Holländska pipor, Regarns-peruker, Ryssar som svära,
Corno.  Och Jungfru-skrik.
Den Båtsman han är rik,
Til Dublin ska han med Tjära;
Han där med långa böxorna står,
     Han fick bra stryk i går.

Edra Markattor stå intet där i fenstret, Hut! och kika,
Corno.   Bjud opp och nig.
Blås Edra Satar, nu blåser en, blås alla tillika,
Corno.   Blås som i krig.
Hej lustigt! svinga dig
Anna Stina och Fredrica.
Kjolarna upp, Solfjädren i hand
     Gutår, en Sup ibland.

Ge Fader Berg nu bränvin, han korsgeväret står och stöter.
Corno.   Du raska dräng!
Gräsgröna Böxor, blå Råck, grå Väst, kors hvad du är söter!
Corno.  Med gult gehäng.
En Hyrvagn, vänster sväng!
Ser du inte kusken höter?
Glasögona på Näsan; Gevär!
     Nu balen öpnad är.

Bröder och Systrar klappa med händren, Valdthornen de träta.
Corno.   Se Mamsell Spaas.
Rosende röda kjortlar, och blåa strumpor, och fläta,
Corno.   Och gul Carcas.
Rödt Vin i gröna glas!
Bröder lät oss alt förgäta;
Sjungom om kärlek, ropa på vin.
     Välkommen min Cousine!

Där kommer Ulla Winblad; ge rum, och korsgeväret unnan!
Corno.   Blås nu med force.
Ser du Cupidos Altar, släpp in den dägliga Nunnan,
Corno.   Stick om ni törs.
Korsgevären nu i kors;
Slå til porten, öpna tunnan.
Käraste Bröder, Amen, gutår,
     Det bästa återstår!

A cimborákhoz és a széplányokhoz, a "Hiúz"-ban vadászkürttel kísérve igen tetszetős

Hej, kiabálja Fredman, ahányszor hallja: kürt rikongat,
< Kürt >    És zeng a dal;
S azt hiszi menten, tán ez a föld sem annyira ronda,
< Kürt >    Nem bősz vihar,
De csengő lánykacaj,
S minden szép szem lángra lobban;
Sör van elég, s a snapsz se kevés,
S a kocsma is zenés.

Szép hugicáim itt a "Hiúz"-ban, néktek üdv és hála,
< Kürt >    És száll a dal;
Muszka szitokszó, bodri-paróka, holland pipája,
< Kürt >    És lányzsivaj.
Kátránya, mint a vaj:
Dublin vár a kapitányra,
Jól kiporolták őt a minap,
De bukszája dagad.

Zárul az ablak, félre, libák, hess! Vár a tánc reátok,
< Kürt >    A csók s a bók!
Hé, nyavalyások! Fújja, ahány most lebzsel, az átok,
< Kürt >     Az indulót!
Ti meg forogjatok:
Anna Stina s Fredrikám ott!
Szoknya a magasba, fogd legyeződ,
Koccints, igyál előbb!

Lám, alabárddal áll a derék Berg, - snapsz a cimborának!
< Kürt >    Csinos legény!
Fűszinü nadrág, szürke a mellény, - ó, be csodás vagy!
< Kürt >    Kimondom én.
Konflis robog felém.
Kocsisa az öklét rázza.
Pápaszemet föl! Kard ki, vigyázz!
Elönt a báli láz.

Taps, hugicák és drága fivérek; kürtök perlekednek.
< Kürt >     Spaas mamzel ő:
Bíbor a szoknya, kék a harisnya, kalpaga, az meg
< Kürt >     Sárga mező.
Vörösbort hozz elő!
Bánatod ma elfeledjed,
Bor- s szerelemről szóljon a dal!
Jöjj, kis kuzin, hamar!

Itt jön a Winblad Ulla, ezért hát el az alabárddal!
< Kürt >    Szólj, harsona!
Hej, gyönyör-oltár, térdel elébed Ámor-apáca:
< Kürt >    Most szúrj oda!
Keresztezz bárdokat!
Hordót csapra, ajtót zárra,
Ámen, igyunk hát, régi komák!
Elő a legjavát!