Ekelöf, Gunnar: I pifferai (I pifferai in Hungarian)

Till Evert Taube

Julafton 1954
hade jag rest till stan för att hämta pengar till helgen
satt som bäst och väntade lunchstängningens slut
och tänkte på ingenting
Då hörde jag dem på nytt för första gången

På piazzan som slutar i gränder
sned nedfallna arsenaler och ruskiga amiralspalats
var fullt med fattigt folk
en marknad med billiga presepefiguriner
med leksaker i skär och ljusblå plast
med allt som hör till en krubba
Några gick med tomma säckpipor under armen
I alla hörn stod det sysslolösa

Då hördes med ens ur gränden
vilt men ändå stadigt
förstorat av gränden men ändå som i ett fjärrverk
ett melodiskt skrän

Säckpipblåsare hade jag hört förr
även i högskotska dalar
men dessa var vuxna på en annan ödemark
en mark av ruiner behängda med rosor

De gick en och en
från port till port och i var sin gränd
herdar från bergen
och det var korybanternas flöjter jag tyckte mig höra:
Var och en av dem som ett tempeltåg
med vilda föresångare och från den efterföljande skaran
en släpande klagokör
en klagokör som också var av skärande glädje

Vandrare i vår gränd
Du som går här förbi
Sänd en blick till vår stads Madonna!

På vilken Madonna skall jag tänka
och vilket är barnet hon bär på sin arm?
Är det hon som gråter i ett frukthandlarfönster
i billig reproduktion, med gatan full av knäböjande?
Är det den svarta Madonnan
eller den smärterika?
Är det granatäpplets Madonna?
Är det hon som ännu har lyxen av en fladdrande lampa
eller hon som bara äger en liten röd elektrisk?
Och vilket är barnet hon bär på armen?

Jag tänker på modern till dem alla!
Argiviska Hera, Magna Mater, o Paestums Madonna!
Du med granatäpplet och barnet
vitarmad

Jag tänker på Capaccio Vecchio
din tillflyktsort bland bergen
där ännu ditt altartåg går
så som kring templet grundat av Iason
med votivbåtar prydda av ljus
och båtar fyllda med blommor

Vandrare i vår gränd
Förbivandrare
Sänd en tanke till vår stads Madonna:
Den store Pan är återfödd!

(I alla hörn stod det sysslolösa
och torgets fattigmarknad fortsatte
men i pifferai följde mig upp genom Italien
genom Neapel ända till Rom
ända till etruskernas land
där andra gudar mötte)

Evert Taube-nek*

1954 karácsonya
Bementem a városba hogy az ünnepre pénzt szerezzek
vártam az ebédszünet végét üldögéltem
nem gondoltam semmire
Akkor ismét szemembe tűntek ahogy először

A piazza amelybe a kopott raktárak
és a levitézlett admirális-házak utcái torkolltak
nincstelen szegényekkel volt tele
piac olcsó presepe figurákkal
rózsaszín és kék törékeny gyermekjátékokkal
a karácsonyi jászol összes kellékével
néhányan elhagyták a teret hónuk alatt lapos dudát szorítottak
Munkanélküliek ácsorogtak minden sarkon

Valahol a sikátorokban hirtelen
sírni kezdett egy dallam vadul de kitartóan
a sípvékony utcákban fölerősödve messzehangzó
orgonaszóként

Hallottam már én dudák jajongását
annak idején a Skót Felföldeken
de ez más vidéken termett
rózsákkal borított romok földjén

Választott sikátorukban
egyesével mentek kapuról kapura
a hegyi pásztorok
olyan volt mintha corybanti dudákat hallottam volna
mintha templomi körmenetet olyan volt
az élen harsány szólisták hátul a vonuló tömeg
el-elhalkuló kórusa a panaszoknak
a panaszoknak melyek a széttört örömökből megmaradtak

Sikátorok vándorai
kik erre jártok
ne feledkezzetek meg városunk Madonnájáról!

De vajon melyik Madonnára gondoljak
s ki az a gyermek akit karjában tart?
Őrá gondoljak-e aki olcsó papírnyomaton
a gyümölcsárus kirakatában könnyezik
s aki előtt térdet hajtanak a járókelők?
Ő-e az akit Fekete Madonnának neveznek?
Vagy ő a Fájdalmas Szűz?
A Gránátalmás Madonna?
Ő-e az kinek megadatott a fáklyák ragyogása
vagy neki csak egy kis vörös lámpa jutott?
És ki az a gyermek akit karjában tart?

Én mindegyikükben az Anyát tisztelem
Ó Argoszi Héra Magna Mater ó Paestum Madonnája
gránátalmával és a gyermekkel
ó te fehér karú

Capaccio Vecchio-ra gondolok
hegyek közt lelt menedékedre
ahol oltáros utad még mindig megvan
akár a templom mely körül Jason vonult
gyertyákkal ékesített fogadalmi hajókkal
virágokkal teli edényekkel

Sikátorok vándorai
arrafelé lépkedve
gondoljatok városunk Madonnájára:
a nagy Pán újjászületett!

(A munkanélküliek elleptek minden sarkot
és a téren tovább nyüzsgött a bolhapiac
de i pifferai** követett engem Itálián végig
Nápolyon keresztül egészen Rómáig
fől az etruszkok földjére
ahol idegen istenek bukkantak elő)

 
  * Axel Evert Taube (1890-1976) népszerű svéd író, költő, zeneszerző, dalnok.
** i pifferai (ol.) – dudaszó