Fröding, Gustaf: Téli éjszaka (Vinternatt in Hungarian)

Låt oss åka sakta,

låt oss dock betrakta

skogens vita slott,

golvens marmorstenar,

vita valv av grenar,

som till himlen nått.

Ej ett snöstoft röres,

under valven höres

ingen vinds musik,

snön har rett alkover,

och därinne sover

sommarns frusna lik.

Iskristaller stöda

lägret, där den döda

sig till vila lagt,

vita sängomhängen

sväva över sängen,

enar hålla vakt.

Och metalliskt kalla

månestrålar falla

ned i öde sal,

och från alla kanter

gnistra diamanter

i oändligt tal.

Stjärnorna med sorgens

silver smycka borgens

genombrutna tak,

dunkla skuggor glida

sakta genom vida

skymtande gemak.

Vén harasztunk már a

téli mese vára -

nézz csak, nézz oda!

Jégpadló és hóbolt

vár Ott minden kóbort,

álom és csoda.

Ebben a hidegben

egy pihe se lebben,

egy szellő se jár.

Csillognak a termek,

díszeik közt dermed

a halotti nyár.

Jégkristályok száza

lepi és cifrázza           

a magas falat,

míg halottunk lágyan

mosolyog az ágyban,

ősz őr-fák alatt.

A lyukas tetőkig

fémes fény vetődik;

fönt ragyog a hold,

s hűs keze az árva

bokrok oldalára

gyémánthímet told.

Néhány pára fáradt

fátyla rejti várad,

csillagszűrte köd.

Ezalatt a háttér

híg árnyéka átér,

és homályba föd.