Södergran, Edith: Min barndoms träd

Min barndoms träd stå höga i gräset
och skaka sina huvuden: vad har det blivit av dig?
Pelarrader stå som förebråelser: ovärdig går du under oss!
Du är barn och bör kunna allt,
varför är du fjättrad i sjukdomens band?
Du är bliven människa, främmande förhatlig.
Då du var barn förde du långa samtal med oss,
din blick var vis.
Nu ville vi säga dig ditt livs hemlighet:
nyckeln till alla hemligheter ligger i gräset i hallonbacken.
Vi ville stöta dig för pannan, du sovande,
vi ville väcka dig, döda, ur din sömn.
 
 
(Juni 1922)

A fű közül magaslik gyermekkorom fája
fejem fölé; csóválja lombját: mivé lettél, mivé?
Mint szemrehányás merednek ágai: méltatlanul kószálgatsz alattunk.
Gyermek vagy még, ki mindent megtehetne,
miért vagy mégis rossz kórtól bilincsbe verve?
Idegen lettél, ember és kegyetlen.
Gyermekfejjel beszéltél hozzánk régen,
beszélt szemednek bölcsesége.
Mi megfejthetjük életednek titkát:
a málnadomb füvében fekszik minden titkodnak kulcsa.
Te szunnyadó, mi kell felrázzunk téged,
ébredj, halott, ébredj fel álmaidból.