Strindberg, August: Naplemente a tengernél (Solnedgång på havet in Hungarian)

Jag ligger på kabelgattet
rökande "Fem blå bröder"
och tänker på intet.
 
Havet är grönt,
så dunkelt absintgrönt;
det är bittert som chlormagnesium
och saltare än chlornatrium;
det är kyskt som jodkalium;
och glömska, glömska
av stora synder och stora sorger
det ger endast havet,
och absint!
 
O du gröna absinthav,
o du stilla absintglömska,
döva mina sinnen
och låt mig somna i ro,
som förr jag somnade
över en artikel i
Revue des deux Mondes!
 
Sverige ligger som en rök,
som röken av en maduro-havanna,
och solen sitter däröver
som en halvsläckt cigarr,
men runt kring horisonten
stå brotten så röda
som bengaliska eldar
och lysa på eländet.

Most a fövényen heverészek
és füstölök
és semmire se gondolok.
 
A tenger oly zöld,
zöld, mint az abszint;
és fanyar, mint a chlórmagnézium,
és sós, mint a chlórnátrium;
és szűz, mint a jódkálium;
és megtanít felejteni
bús bűneim feledtetője,
csak a tenger feledtet
ő és az abszint!
 
Ó, zöld-zöld abszint-óceán,
ó, csendes abszint-feledés,
hadd szenderegjek édesen,
mint egykor szenderegtem
a Revue des deux Mondes
egy hosszú-hosszú cikkén.
 
Svédország füst most, csupa füst
egy óriás havanna füstje
és a nap úgy pislog fölötte
mint félig üszkös cigaretta,
de vérvörös a horizont,
véres kudarcunktól bíborlik.
Mint a görögtűz tündököl,
s lenéz fekete nyomorunkra.