Tranströmer, Tomas: Världens tystnad före Bach

Det maste ha funnits en värld före
Triosonatan i D, en värld före A-mollpartitan,
men hur var den världen?
Ett Europa av stora tysta rum utan genklang           
överallt ovetande instrument,           
där Musikalisches Opfer       
och Wohltemperiertes Klavier          
aldrig hade gatt över en klaviatur.    
Ödsligt belägna kyrkor         
där aldrig Paskpassionens sopranstämma     
i hjälplös kärlek slingrat sig kring flöjtens    
mildare rörelser,         
stora milda landskap,
där bara gamla vedhuggare hörs med sina yxor       
det friska ljudet av starka hundar om vintern          
och – som en klocka – skridskor som
biter i glanskis;          
svalorna som svirrar i sommarluften  a
snäckan som barnet lyssnar till.        
och ingenstans Bach ingenstans Bach:         
världens skridskotystnad före Bach.

Persze volt már egy világ
a D-ben írt triószonáta s az a-moll partita előtt,
de milyen?
Visszhangtalan. Európa kába termeiben
tudatlan hangszerek:
a Musikalisches Opfer
és a Wohltemperiertes Klavier
át sem futott egy klaviatúrán.
Sivár templomok, melyekben
a passió meghitt szopránja
nem fonódhatott
a jámbor fuvolaszó köré.
Nyílt, szelíd vidékek
ahol csak favágók fejszéje csattogott,
télen szilaj kutyák csaholtak,
s csengettyűhangján meg-megcsendült
a jégen egy korcsolya;
nyáron a kékségben fecskék cikáztak suhogva
Kagyló, melybe a gyerek belehallgatózik
Bach pedig sehol, Bach sehol:
a világ korcsolyacsöndje Bach előtt.