Mihez kezd az ember a szeretettel
korán egy januári napon
amikor azt mondod, ég lent a benzinkútnál
és neked menned kell
mihez kezdjünk a vonatjegyekkel
a buszokkal
a repülőgéppel
amely felszáll, hogy elvigyen innen minket
mihez kezdünk a pénztárcában maradt számlákkal
tej, csipsz, rágó
egy emlék egy másik városból
mi történik az erővel
egy sötét decemberi délután
amikor a munkahelyek üresen állnak
és ők megpróbálnak minket darabokra törni
mihez kezdjünk a gépekkel
a szakácskésekkel
az emberekkel
amikor itthon ülünk
és azt mondják, már nincs szükség ránk
ki építi meg a házakat
készíti el az ételt
viseli gondját az öregeknek
te csendben bámulsz a tv villogásába
mihez kezdünk a hiánnyal
amikor a fagy fehérre festi a várost
és nem tudod, hogy bírsz-e még többet
a nap átsüt amott a tornateremnél
mihez kezdjünk egymással
a hideg lakásodban
a tévé előtt
amikor a légitámadások folytatódnak és ők azt mondják
hogy nincs más módja
mint a bombák az emberek ellen
mint a páncélosok a sikátorokban
mint a szétlőtt iskolák
mihez kezdünk, ha a szárazföldi csapatok átlépik a határt
és mi nem bírunk menekülni
mihez kezdjünk a kórházakba
hurcolt gyerekekkel
amikor kikapcsolod a tévét és helyette elmégy mosogatni
mihez kezd az ember a búcsúzásokkal
a pályaudvarokon
utolsó figyelmeztetés
olyan kevés az idő
mihez kezd az ember az ajkakkal
karokkal
kezekkel, amik fognak minket
mihez kezdjünk a szeretettel
amikor felülünk az induló vonatra
mihez kezdjünk a vággyal
egy péntek este
amikor egy olyan életben ülünk bezárva
ami többé nem akar minket
mihez kezdjünk a jéggel
a hidaknál olyan gyenge
hogyan tartsunk ki egész úton
mihez kezd az ember a fenékig befagyott tavakkal
a néma erdőkkel
az utcanevekkel, amikre mint emberek emlékszünk,
amikor nem találjuk a helyünket
vagy amikor megtaláltuk a helyünket
de elhagyjuk anélkül hogy nevet adtunk volna neki
mihez kezdünk egymással
amikor ez a város minden lépéssel zsugorodik
amikor azt mondod, ki kell menned egy körre
és én azt válaszolom
én már jártam ott