This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sevcsenko, Tarasz: Álom ( részlet ) (Сон ( уривок ) in Hungarian)

Portre of Sevcsenko, Tarasz

Сон ( уривок ) (Ukranian)

(Комедія)

Духъ истины, его же міръ не можетъ пріяти, яко не видитъ его, ниже знаетъ его.

Иоанна, глава 14, стих 17.

У всякого своя доля

І свій шлях широкий,

Той мурує, той руйнує,

Той неситим оком

За край світа зазирає,

Чи нема країни,

Щоб загарбать і з собою

Взять у домовину.

Той тузами обирає

Свата в його хаті,

А той нишком у куточку

Гострить ніж на брата.

А той, тихий та тверезий,

Богобоязливий,

Як кішечка підкрадеться,

Вижде нещасливий

У тебе час та й запустить

Пазурі в печінки, —

І не благай: не вимолять

Ні діти, ні жінка.

А той, щедрий та розкошний,

Все храми мурує;

Та отечество так любить,

Так за ним бідкує,

Так із його, сердешного,

Кров, як воду, точить!..

А братія мовчить собі,

Витріщивши очі!

Як ягнята. «Нехай, — каже, —

Може, так і треба».

Так і треба! бо немає

Господа на небі! 

А ви в ярмі падаєте

Та якогось Раю

На тім світі благаєте?

Немає! немає!

Шкода й праці, схаменіться.

Усі на сім світі —

І царята, і старчата —

Адамові діти.

І той... і той... А що ж то я?

Ось що, добрі люди:

Я гуляю, бенкетую

В неділю і в будень.

А вам нудно! жалкуєте!

Єй-богу, не чую.

І не кричіть! Я свою п’ю,

А не кров людськую!

Отак, ідучи попідтинню

З бенкету п’яний уночі,

Я міркував собі йдучи,

Поки доплентавсь до хатини.

А в мене діти не кричать

І жінка не лає,

Тихо, як у Раї,

Усюди Божа благодать —

І в серці, і в хаті.

Отож я ліг спати.

А вже підпилий як засне,

То хоч коти гармати —

І усом не моргне.

Та й сон же, сон, напричуд дивний,

Мені приснився —

Найтверезіший би упився,

Скупий жидюга дав би гривню,

Щоб позирнуть на ті дива.

Та чорта з два!

Дивлюся: так буцім сова

Летить лугами, берегами, та нетрями,

Та глибокими ярами,

Та широкими степами,

Та байраками.

А я за нею та за нею,

Лечу й прощаюся з землею.

Прощай, світе, прощай, земле,

Неприязний краю,

Мої муки, мої люті

В хмарі заховаю.

А ти, моя Україно,

Безталанна вдово,

Я до тебе літатиму

З хмари на розмову.

На розмову тихо-сумну,

На раду з тобою;

Опівночі падатиму

Рясною росою.

Порадимось, посумуєм,

Поки сонце встане,

Поки твої малі діти

На ворога стануть.

Прощай же ти, моя нене,

Удово-небого,

Годуй діток; жива правда

У Господа Бога!



Uploaded bySipos Ferenc Norbert
Source of the quotationhttp://litopys.org.ua/shevchenko/shev128.htm

Álom ( részlet ) (Hungarian)

Komédia

"Az igazságnak lelkét e világ bé nem
veheti, mert nem látja őt és nem ismeri
őt.."
János evangéliuma, 14. rész 17. vers

Saját sors s út
Megadatott mindenkinek,
Egyik épít, másik rombol,
A harmadik meg piheg:
De epekedve mindent akar,
Mindent csak ő akar,
Gyűjti a cudart: kapar, fukar...
S elviszi majd a sírba.
Van, aki kártyajátékkal fossza ki
Édesapját, saját vérét,
Van, aki sunyin egy kést köszörül,
Úgy lesi testvérét,
Van olyan is aki józan,
Istenfélő lélek -
S mint egy vadmacska leselkedik,
Mikor a baj téged
Megtalál - a sötét percben
Karmait beléd ássa:
Nem foglalkoztatja gyerekkönny,
Meg asszony sírása.
Nagylelkű a következő:
Templomokat épít,
S mindig szívén viseli
A hon szenvedéseit.
Közben hazájából a vért,
Veder számmal ereszti.
Hallgat a nép, mint a birka,
S szemeit mereszti:
Halkan motyog picit: Jó, legyen.
Így van ez már régen,
Így van! Igaz! Mert odafenn
nincs Isten az édenkertben.
Lassan jártok, vonszoljátok
Az igát meg a hámot.
Majd a mennyországban jobb lesz-
Epekedve erre vártok.
Nyisd ki szemeid! Nincs mennyország!
Az van, mit most láttok:
Fagy és hőség, nyomor, bőség-
Koldusok és cárok.
De, akkor most, melyik vagyok én?
Megmondom én nektek:
Legyen köznap vagy ünnep,
Én vidáman élek!
Rosszul vagytok? Rossz mormogásotok
Fülem el nem érik!
Odébb! Nem más vérét iszom,
Sem a népek vérét!
Egyszer, egy lakomáról,
Rossz sövény mellett, éjszaka
Ballagtam magamban haza.
Gondolkodtam egyről meg másról:
Nincs nekem feleségem.
Gyerek sincsen otthonomban,
Mint a paradicsomban.
Csend és béke van lelkemben,
Miután hazaértem, lefeküdtem,
Zuhantam azonnal mély álomba..
Ha az ember barátja az alkohol,
Robbanhat akármilyen bomba,
Akkor még a bajsza sem ficánkol.
Oly csodás vidékre vitt az álomösvény,
hogy miatta a legjózanabb lélek
is szívesen lett volna részeg,
Még tán félgarast is adott volna a fösvény,
Hogy ilyen álom menjen elé-
A mennykő csapna belé!
Látom, hogy bagolymadár
Repül át réten és sáson,
Száz völgy felett és hágón,
A széles pusztaságon,
Végig a nagyvilágon.
Én mögötte szállok, csak mögötte,
És fentről az égből pillantok a földre.
- Búcsúzunk hát te zord világ!
Édes szomorúságom!
Sok jajgatásomat, sok bajomat,
A felhőbe vájom.
Szelek szárnyán, felhők hátán
Hozzád, magányos lélek,
Szállok sírva, Ukrajina - *
Beszélgetni veled.
Váltani szót, szomorúan,
Erről-arról-amarról-
Hozzád bújok a hajnali
Fagyos harmatozáskor.
Gondolkodjunk, szomorkodjunk,
Míg nap érkezik az égre,
Míg fiaid nem támadnak rá
az ellenségre.
S most elköszönök tőled!
Gyermekid nőjenek nagyra!
Megérkezik egyszer Ukrajnába,
Az igazság napja!

* Ukrajina - ukrán kiejtés szerint az i-t ebben a kontextusban
hosszan kell ejteni.



Uploaded bySipos Ferenc Norbert
Source of the quotationS. F. N.

minimap