ha feltételezzük hogy tegnap
mindkettőnknek rossz napja volt
és a véletlenül megérintett telihold
hatott büszkeségünk kiteljesedésére
és az átvirrasztott éjszaka után írtam
hozzád a legszebb szerelmes verset
akkor a teljes békesség jegyében
mutatóujjunk üvegre nyomásával
kezdhetnénk a reggelt kötelező mosollyal
tehetnénk ha akarnánk
mert ha mindenki szemszögéből
kell átlátni a gondokat
akkor legjobb körülülni az asztalt
és mindenről nyugodtan beszélgetni
a csend eddig megtörte a távolságokat
majd nemes egyszerűséggel megszólalt
nem az átjáróban nem átmenőben
hanem mert a reggellel jött a megoldás
a gyötrelmet feloldó megbékélés
tehetnénk ha tudnánk
mert mindenünk ami volt
nem csak úgy átmeneti volt
nem az átjáróban találkoztunk
nem jegyeztünk ilyen érintéseket szavakat
szerelmünk magja
szibériába esve nem fagyott volna meg
az egyenlítőn nem égett volna meg
az óceánba esve nem párolgott volna el
szerelemmel írtunk és éreztünk
mindég tovább vitt bennünket
mert örökértékű osztályba tettük
kellett volna ha még szeretünk
a csend továbbra is erősíti a bizalmat
megtermékenyíti a kívánságokat
nem az átjáróban nem alkalomszerűen
mert minden mi fájdalmat okoz
elmúlik és a harapást az ajkak
egyszerű érintése lemossa
kellene ha hiszünk
átlépve büszkeségemet üzenem
mindenek felett szeretlek
íme bejelentették az esőzés megszűntét
átengedve helyüket a napnak
vonulnak elvonulnak a fellegek
kérlek bízz bennem
azok akik tegnap meghaltak
ma már biztosan bánnák