Home

Click on the MATRIX to start your literary adventure!

The main idea of this project is unique: Babelmatrix is a multidimensional-multilingual web anthology, which is displaying parallelly the original and the translated works. This provides the users with an adequate glimps into the culture of other European countries, in which the national literatures play a decisive role. This portal is representing and realizing the European idea of multilinguism, unity in diversity.

Achilles a želva (Czech)

Achilles nedohoní žehu
ZENON Z ELEY

V saténovém stínu olivovníku
Zenon potřásá hlavou.
Neboť Achilles klesá vysílením
jako pes, který stíhal svůj ocas,
a želva putuje dál
zahrabat se do písku,
klást vejce,
chcípnout,
narodit se,

[…]

Holub, Miroslav

Akhilleusz és a teknőc (Hungarian)

Akhilleusz nem éri utol a teknőcöt.
Eleai Zenón

Az olajfa szatén árnyékában
Zeneín rázza a fejét.
Mert Akhilleusz kimerülten rogy a földre,
mint a kutya, mely a saját farkát kergette,
ám a teknőc tovább cammog,
hogy beássa magát a homokba,
lerakja tojásait,

[…]

Tóth, László

Praze (Torso nadĕje) (Czech)

Malověrní Čas kostižerný
jí jenom krásu dal
a z polí stenných křik iluminoval
kamenné texty portálů a zdí
Tak bude vždy
Malověrní
Tak bude vždy

Za vraty našich řek
zní tvrdá kopyta
za vraty našich řek
kopyty rozryta

[…]

Halas, František

To Prague (1938) (English)

Ye faint of faith Bone gnawing time
has been her beauty giver
from wailing fields illuminated ever
those muralled texts of portals and of walls
Ever more thus
Ye faint of faith
Ever more thus

Beyond our rivers’ gates
hard hooves do thunder
beyond our rivers’ gates

[…]

Pinkava , Václav Z. J.

Ars poetica (Polish)

Zawsze tęskniłem do formy bardziej pojemnej,
która nie byłaby zanadto poezją ani zanadto prozą
i pozwoliłaby się porozumieć nie narażając nikogo,
autora ni czytelnika, na męki wyższego rzędu.

W samej istocie poezji jest coś nieprzystojnego:
powstaje z nas rzecz, o której nie wie

[…]

Miłosz, Czesław

Ars poetica (Hungarian)

Mindig tágas, laza formákra vágytam,
ne legyen túl költészet, se túl próza,
a megértést szolgálja, senkit se téve ki,
se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.

A költészet mélyén ott a szégyen:
fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,
pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből
s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.

[…]

Weöres Sándor