Csoóri Sándor: Dozivanje Lasla Nađa (Nagy László megidézése Szerb nyelven)
Nagy László megidézése (Magyar)Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak, László, aki hozzámsimult az autóban, hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át szerelmes tudnál lenni, kicsit nekem is udvaroltál.
Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben suhantunk éppen. Én szökésben voltam akkor is, te pedig bearanyozott darazsakat hajszoltál az országon végig.
Emlékszem most is csuromvizes szívedre.
A betonútról néha szivárványosan csillant meg a Tisza, mintha pántlikás regruta-kalapokat himbált volna egy kaszárnya felé, máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.
De lehet, hogy mindez az én fölcsigázott káprázatom volt csak, mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád. Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó Istenre gondoltam, aki új nyelvet talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.
Tokaj még messze volt, de a sólymok, a sasok, a seregélyként elsuhanó meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból, s a világ megnagyobbodott szíve is ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.
Öt éve halott vagy, de én még most is ott megyek veled azon az úton. A Napból izzó gombostű potyog elénk. E rossz előjelekből jósolhatnál bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.
Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.
|
Dozivanje Lasla Nađa (Szerb)Kad si rekao onoj dugokosoj devojci Laslo, koja se u autu priljubila uz mene, da bi u njene mlečnobele zube mogao biti čitavo leto zaljubljen, malo si i meni udvarao.
Pokraj zelenih topola, naših zelenih godina smo žurirli. Ja sam i onda u bekstvu bio a ti pak duž zemlje neprestano pozlaćene ose jurio.
I sad se sećam tvog ispunjenog srca.
Ponekad sa ceste duginim je bojama treperila Tisa, kao da je okićenim šeširima regruta mahala prema nekoj kasarni, drugi put pak nemo hodala, kao ušljivi robovi.
A možda je sve to skupa samo moja preterana mašta bila, jer iznad svega sam tebi sličan hteo biti. Iza tebe sam sedeo i na nekog veselog Boga mislio, ko upravo sada novi jezik stvara topolama i beskrajnim cestama.
Tokaj je daleko bio, ali su orlovi, sokolovi, isčezle gomile meteora blizu bili.Blizu su bili i požari iz prošlosti i uvećano srce našeg sveta tamo,iznad susednih šuma kucalo.
Pet godina si mrtav, ali ja još i sad s tobom zajedno hodam na onom putu. Iz Sunca usijane igle padaju ispred nas. Iz tih zlih znakova čak bi se i potop mogao predskazati! Ali ti ni da trepneš.
Plove preko njega brda i zrela pšenična polja.
|