Piros hajók kék Oceánon
Öröm-zászlós, boldog vándorok,
Szép vitorlások, merre futtok?
Urak, urak: belső, bús örömök,
Halk mámorok.
Piros hajók, hé, hova mentek?
Öldökötökön egy néma áll,
Jeleket ad, tapsol, kormányoz.
Boldog tenger kedves hajósa ő:
A víg Halál.
Piros hajón vidám kormányos,
Hahó, nem mehetnék veletek?
Szeretek a Semmibe szállni,
Minden szépet, vakot, halálosat
Úgy szeretek.
Piros hajón, kék Oceánon
Borítsanak be sárga ködök.
Röpítsen a néma kormányos
S tülköljenek a ködbe-fúlt hajók,
Az örömök.[1]
[1] Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 240 x 187 mm. Aláírás: Ady Endre. Cím: A ködbe-fult hajók. – A k fotókópiája a PIM-ben: A 250. Eredetije: Bárdos István (Torontó) tulajdonában. Vö. Scheiber Sándor: Magyar írók kéziratai Amerikában és Kanadában. Új Írás 1963. 1259–60.
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. szeptember 22. XII. évf. 226. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A gazdagság álma és a Két hajdani szeretők című versekkel együtt harmadikként.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Halál rokona ciklus) 17–18.; VA2 (1910) 13.; VA3 (1910) 13.; VA4 (1918) 13.; VA5 (1919) 16. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 45.
