Machado, Antonio: Las moscas
Las moscas (Spanish)Vosotras, las familiares, inevitables golosas, vosotras, moscas vulgares, me evocáis todas las cosas.
¡Oh viejas moscas voraces como abejas en abril, viejas moscas pertinaces sobre mi calva infantil!
¡Moscas del primer hastío en el salón familiar, las claras tardes de estío en que yo empecé a soñar!
Y en la aborrecida escuela, raudas moscas divertidas, perseguidas por amor de lo que vuela,
—que todo es volar—, sonoras rebotando en los cristales en los días otoñales... Moscas de todas las horas,
de infancia y adolescencia, de mi juventud dorada; de esta segunda inocencia, que da en no creer en nada,
de siempre... Moscas vulgares, que de puro familiares no tendréis digno cantor: yo sé que os habéis posado sobre el juguete encantado, sobre el librote cerrado, sobre la carta de amor, sobre los párpados yertos de los muertos.
Inevitables golosas, que ni labráis como abejas, ni brilláis cual mariposas; pequeñitas, revoltosas, vosotras, amigas viejas, me evocáis todas las cosas.
|
A legyek (Hungarian)Legyek, családias lények, mohóságtokkal igézők, közönségesek, szegények, minden dolgot felidézők.
Ó, ti vén legyek, falánkok, mint áprilisban a méh, milyen kitartóan szálltok csecsemő fejem fölé!
Vén legyei a csömörnek A családi lak ölén, nyárdélután ott köröztök, hol álmodni kezdtem én!
S gyűlölt iskolámba szálltok, sebesebben, mint az álom, vágyva vágyom mindenre, mit szállni látok,
bennem csengés-bongás támadt, ablaküvegre verődve emlékeztettek az őszre... Legyei minden órának,
gyerekségnek, kamaszkornak. aranyszínű ifjuságnak, és annak, mi eljő holnap, a végső ártatlanságnak
hírvivői... Ti szegények, akikről nem dalol ének, nem őrzik meg híretek, odaszálltok, mint hű árnyék ahol az imádott játék, vagy a becsukott könyv vár rég szerelmes levélköteg, hunyt szemhéja a halottnak hí maholnap.
Mohóságtokkal igézők, nem dolgortok, mint a méhek, nem vagytok pillangók, fénylők, kicsiny, lázongó merénylők, öreg barátnék, szegények, minden dolgot felidézők.
|