Mesa, Enrique de: Úti ének (Caminera in Hungarian)

Sol de mediodía. Castilla se abrasa.

Tierra monda y llana: ni agua, ni verdor,

ni sombra de chopo, ni amparo de casa.

El camino, blanco. Ciega el resplandor.

Polvo en los ribazos, secos los cardales;

calcinado el guijo de la carretera;

barbas amarillas en los pajonales;

pardos los terrones de la solanera.

Cruzan la cañada lentos carromatos:

vienen de las sierras, de carbón henchidos.

Al calor, se acarran los mugrientos hatos

en las rastrojeras, bajo el sol, dormidos.

Caserío pobre: corralizas, bardas.

Con volar rastrero cruza una gallina:

Alzan las testuces, lentas, graves, tardas,

reses que se enervan bajo la calina.

Lejana se pierde la tierra desnuda,

con hierro amasada, con sangre y con llanto.

El silencio vibra, y en la llana muda,

ni un árbol, ni un hombre, ni un humo, ni un canto.

Y en la abrasadora ruta polvorienta,

cuando la sed quema y ahoga la fatiga,

el alivio parvo de la sucia venta:

rojo vino fresco, grata sombra amiga.

¿Dónde la Castilla de los Comuneros?

¿Cuándo el claro día, fuerte y español?

Hoy Castilla duerme... Mas sus terrazgueros

con el alma libre surgirán al sol.

Kasztília. A nap delelőn tűz le.

Csupasz síkföld: se víz sehol, se pázsit,

se fa árnyéka, se egy tanya hűse.

Fehér az út. Vakít a ragyogás itt.

Dombok fején port ver a szél fuvalma;

az országút kavicsa szinte lángol;

a kazlakban csörög a sárga szalma;

göröngy omlik szét a nap sugarától.

A helyek közül lassan, nyikorogva

tetézett kordék barna szenet hoznak;

a kopár, égő tarlón szétszóródva

szennyes és tikkadt barmok szunnyadoznak.

Szegényes kunyhók: zsupfedeles pajták.

Egy tyúk repdes és lehull szárnyszegetten.

Emelik busa fejüket a marhák

Lomhán és a melegtől ernyedetten.

A csupasz föld a messzeségbe vész el,

a föld, mit hizlalt árja könnynek, vérnek.

Remeg a csend és bármerre is nézel,

se fa, se ember, se füstcsík, se ének.

S a poros országútnak vándorát, ha

szomj égeti, fáradság fojtogatja,

az út szélén egy rozzant, piszkos csárda

piros borral s árnyékkal csalogatja.

Hol a comunerók Kasztíliája?

A fényes nap, az erős, a spanyol?

Ma Kasztília alszik... holnap már a

Parasztja szabadlélekkel dalol.