Balassi Bálint: Ô Dieu très humain (Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... in French)

Portre of Balassi Bálint

Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... (Hungarian)

1
Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomot, vezéreld utamot,
mert csak rád maradtam.

2
Gyermekségemtűl fogván egyedül
csak tetőled vártam,
Mint atyja után fiú, kiáltván
könyörögvén jártam.

3
Most is csak benned reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,
tealád vetettem.

4
Mi hasznod benne, hogyha veszélre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?

5
Hallgass meg azért te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódot, sok áldásidot
az én szerencsémben!

6
Add meg énnékem én reménségem
szerint való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
viseljed gondomot!

7
Az szép harmatot miként hullatod
tavasszal virágra,
Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,
te régi szolgádra,

8
Hogy mind holtomig szívem légyen víg,
téged magasztalván,
Mindenek előtt s mindenek fölött
szent nevedet áldván.

9
Ezeket írám az tenger partján,
Oceanum mellett,
Kilencvenegyet mikor jedzettek
másfélezer felett.



Ô Dieu très humain (French)

Ô Dieu très humain,
Puisqu’entre tes mains
J’ai déposé ma vie,
Ne me laisse pas,
Dirige mes pas,
À toi seul, je me fie.

Depuis mon enfance
Tu as ma confiance,
L’espoir qui ne se lasse,
Telle fils sur terre,
Implore son père,
J’ai demandé ta grâce.

Et même à cette heure,
Je ne puis, Seigneur,
Qu’avoir espoir en Toi.
À Toi confié,
Sur Toi reposé,
Et soumis à ta Loi.

Te servirait-il
Si, dans les périls,
Je succombe au danger ?
Moi que, par ton Fils,
Tu avais admis
Comme enfant adopté.

Or, écoute donc,
Pour ton grand renom,
Au sein de mes prières,
Montre ta bonté,
Répands tes bienfaits
Sur mon sort exemplaire.

Accorde tes dons,
Ta bonté, selon
Tout l’espoir mis en Toi ;
Bénis le destin
De qui craint ta main !
Prends ici soin de moi.

Comme tu projettes
Au printemps en fête
Ta rosée sur les fleurs,
Toutes tes bontés,
Laisse-les tomber
Sur ton vieux serviteur !

Que, jusqu’à la fin,
Son cœur reste plein
De joie, te magnifiant ;
Bénissant ton nom,
À tout horizon,
Très haut le proclamant.

J’écrivis ces vers
Face aux flots amers
De l’immense Océan,
En date du mil-cinq-
Cent et quatre-vingt-
Onzième jour de l’an.


Adaptation d’Anne-Marie de Backer,



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.biblisem.net

minimap